Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Kakuk Mátyás: Csépa nyelvjárási sajátosságaiból
A -ná l, -nél rag gyakrabban használatos 1 nélkül: asztalná , bíróná , kútná , lábáná fogyást , Sándorékná ; Erzsijékné , Ferencné , férné van , örzsiné stb. A -val , -vei rag 1-je - főként az adatközlőtől függően - az esetek 20-25 százalékában marad el: avvl , kocsivá , nagymamává , paplannyä , szalmává ; hétté , törúközővé , szemmé stb. és nagyon ritkán: reggé . Határozószók: Gyakoribbnak tűnik az l-es alak, de sokszor hallható: alú, bein , felű i hátú , kivű , mellű , nékű is, de: túl és hun - ahun - ehun ; onnan hazú ,hazulról' G/ A szótagzáró 1 toldalékok előtt és összetételekben: a/ Főnevekben: egy szótagúak: débe - dére - delet harangoznak , de: délután ; fécsipe jü , f ékévé -v fékíve , f érészes , fétetejű , de: félbe , éfélbe s éféikor ; bálba , bélbű , nyélbe , nyílvessző , nyúlbú , nyúlketrec , ólba , ölbe ; j elv íny ; colostok ; falba , falkaszni , falra ^ farra ; Egy melléknév: bal - balra - barra , balkezes Több szótagúak: asztalfi.jók , asztaltú , asztalhó , asztalra ~ asztarra ^ asztára /r/ kazalhányó , kazalt ^ kazlat , kazalhó , kazalra ^ kazárra ; morzsoltka /v/ morzsóka morzsókát ,a kenyér kelesztésére használt anyag'; kanál - kanálba , kana /r/ kanába /r/ - kanával /r/; ra.ivonásba ; segílhelre - segílhé^re - segílhére ; és ódalf a , ó dáiba , ódáira ~ ódarra ; jászolba ^ jászojba /é/; valamint: angyalhaj , f i jatalság , karfijolbú b/ Igékben: falta i fáta /r/ - felfäta - főfâni , fitem ,ich hatte Angst', fitem ,ich bin für jeden besorgt»; halgát , halhat ; háni - hász - hátam - háta , mé'khalt mekhât - mëkhânyi , mekhótt ; mekhutw mëkhutt - mëg van hűve ; csalt ; f é'ldűt feldúve ,feldőlt', f éldöt ,dönt'; mëkkel ^ mëkkêt , kelt ^ kelett ^ kőtt kalács , lenyelte -v lé'nyéte - lenyelve ; meksült - sűtt - süttök ; szót am ; lëuhecc , űtezs le, de: ültet /kotlót, palántát/, kerűtem , kerűgetett , kikö putük , repűhet , sebe súve ; megőrölték ^ megőroték-v megőrűték /r/, áldogál *v ádogál ^ ádogáll - ádogát adogáva , beretváta , csinász , dézsmát a - dézsmáj ja , e'szpodát , hasznáták , kapáni kapat a , mégdobász , mŐktanát am , nyúkász , pipágat , próbákosztunk ; legeltet ^ legetet - legelve - legévé , ügyelhet , viselte - viséte ; izétem - izété , beszétem ; vasalt at-y me gv a sät at , csivalkodik , hizlalni hizläni - hizlaltam rJ híz lät am ; bepereltük ^bepörőtük ^ bepörűtük ; énekelnek énekölnek ^ énekőnek , csépelni ^ csépölni *v cséponi - csípőte ; szemetelsz , kibérlëtte «v kibéllëtte ; kapcsot am , rikácsótak ; kefédd 'ki ; kikefétem ; türűdd^el . Az el- igekötő 1 hangjának kiesése teljesen a beszélő személyéhez kötődik. Egyes adatközlők mindig ejtik, mások szinte sohasem. Gyakori egy közbülső fázis: elmondom , e^türüte . Végül az 1 kiesik, az e pedig hosszúvá válik: ëboncsuk , ëcsë'mpészüe_jc , ëcsëndësë'dëtt , égyühetek , éjártak , ëhitte , ëkerute , ékörösztölte , ë ké vinni ,el iàll vinni', élöki . ëmëntem , ëmontam , épazarolták , ëszamitottam , étanátam , ëveszé'k , ëvitt ; csabd w ë , hosztak^ë , szalattanuë , vidd-ë . Hasonulás csak r előtt jelentkezik, de ott gyakran: érágná , errakta , éront ^ err ont. A fel-v föl igekötő + msh.-s szókezdet esetén a labiális alak 1-je kb. fele arányban kiesik, az illabiálisé mindig megmarad: felborította - fölborította föborította ; felcsináta - fölesináta ^ föcsináta ; fëlhasatt - fölhasatt ^ főhasatt ; fölköt ötte - fölkötötte ^ f ökőtötte stb. Hasonlóan viselkedik az -1 igeképző előtti e^çwç), ill. maga az 1 igeképző: mëkkërësztëlte , elköröszt ölte - elkörösztőte ; mëks zent elte , mëksz entölte ^ më'kszent öte stb. c/ Határozószókban: előrű <v elűrű , felűrű 'v fölűru ^ f élörű »v/ f e'lűrő /r/, hátúrú , h azúrú , de: belülié ~ belűlle , elűle <v elűlle , mellűié i mellűié .
