Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Csorba Csaba: Vár és város megváltozott kapcsolata a XVI-XVII. században (vázlatos áttekintés)

reség (az ostromló szemével nézve időveszteség) a támadás végső sikerét kérdőjelezte volna meg az esetek nagy részében. Bár az elkészült tervek egy része tartalmaz külső védőműveket (némelyik látképen is felfedezhetjük ezeket), valójában nem épültek meg, az ezeket ábrázoló metszetek fantáziaképek, a helyszínen nem járt rajzoló rutinszerűen egészítette ki a falakat a korszerű nyugat-európai erődítmények típuselemeivel. Ezek ugyanúgy staffázsnak minősíthetők, mint a harcosok és csatajelenetek.

A magyarországi erődváros megjelenését - Győr példáján — Gecsényi Lajos elemezte. Összehasonlításul a német nyelvterületet vette figyelembe.18 Kitért az építészet vonatkozásokra csakúgy, mint a védelem katonai szervezetére, a polgári lakosság és a katonaság kapcsolatára. Természetesen Győr sajátos helyzete miatt a megfigyelt folyamatok alapján nem lehet általánosítani (Gecsényi is tartózkodott ettől), viszont mintaként szolgálhat a tanulmány arra, hogyan elemezhető a többi erődváros, továbbá az erődített városok története a XVI-XVII. század vonatkozásában. Érsekújvár és Kassa hasonló elemzése a kutatás sürgető feladata. Hozzá kell természetesen termünk, hogy az erődváros típusának vizsgálata török kori hadiépítészet-történetünknek nem lehet központi kérdése, hiszen az ilyen objektumok elenyésző kivételnek számítottak. Győr és Érsekújvár, Kassa mellett Károlyváros és Szatmár sorolható ebbe a csoportba. A XVIII. századtól lett erődváros Komárom, Temesvár és Arad. Citadella a XVII. században Kassán, a későbbi időkben Kolozsvárott és Brassóban épült.19

Az erődvárosokat nem számítva a török kori erődített magyar városok hadiépítészeti szempontból két nagy csoportra oszthatók: 1. olyan városok, amelyek várhoz kapcsolódnak, 2. Olyan városok, amelyek mellett nem állt vár.

Azok a városok, amelyek mellett vár állott s azzal védelmi szempontból egységet képeztek, általában az „elővár” szerepét töltötték be, azaz többnyire a várhoz csak úgy lehetett hozzáférni, hogy előbb a várost (esetleg több önálló városrészt) kellett elfoglalni. Példa erre Nándorfehérvár, Esztergom, Szigetvár, Gyula, Temesvár, Pápa, Kanizsa, Szeged, Kőszeg, Vác stb. Függetlenül attól, hogy adott város egyházi vagy világi földesúr joghatósága alatt állt, a tényleges hatalmat a mindenkori várkapitányok tartották a kezükben, s a katonai igazgatás kiterjesztette fennhatóságát a polgári igazgatás fölé.20 A polgároktól békeidőben is megkövetelték, hogy bizonyos katonai szolgálatokat teljesítsenek (pl. őrködés) . Mivel a várak területe viszonylag kicsi volt, a gyalogság, főleg a hajúk, s még inkább a lovasság a városban lakott, ott voltak az istállók is.21 A városlakók egyre nagyobb hányada a katonaságból ill. azok családtagjaiból került ki.

A török uralom alá került városokban is hasonló a helyzet, csakhogy ott a török katonaság lett városlakóvá, melléjük muszlim polgári lakosság is telepedett, a magyar polgárság egyre inkább háttérbe szorult.

97