Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Czigány István: Várrendszer, haditeher és hadigazdálkodás a XVII. században
hagytak. Általános volt a víznek, mint védelmi eszköznek felhasználása, de jelentős környezeti változásokat okozott az erődítések számára kitermelt főid, fa és kő mennyisége. Hatásaiban ma még kevéssé vizsgált a XVI-XVII. században az időjárásban bekövetkező lehűlés, az ún. kisjégkorszak, amely nemcsak a mezőgazdaságra, volt jelentős hatással, hanem a hadműveletekre is. A csapadékosabbra fordult időszak a vízjárás megemelkedésével, a mocsarak térhódításával a védelmet erősítette. Viszont a hosszú kemény telek alkalmával befagyó folyók és tavak elősegítették mindkét fél portyázásait. így például a Balaton mentén lévő magyar és török végházak őrségei a befagyott tavon szinte légvonalban támadhatták egymás állásait.19 Amint az előzőekben kifejtettük, a török elleni védelmi rendszer, nemcsak az állami adóbevételeket emésztette fel, hanem a nemesség anyagi erejét is. A nagyobb ún. királyi várak fenntartására a kamara váruradalmakat szervezett, a fenntartási költségek finanszírozására. A várak helyőrségeinek élelmezésére, a karbantartások elvégzésére a kamarai birtokok mellett több megyét jelöltek ki. Például a Bécs védelmében oly fontos Érsekújvár őrségének gabonával való ellátására Nyitra, Pozsony és Trencsény vármegyét rendelték, s természetesen innen került ki az ingyen munka, fuvar, a kő és faanyag is. Hasonló rendszer funkcionált a nemesek kezén lévő várak esetében, ahol az uradalmakból befolyt összegek legnagyobb részét a hadigépezet nyelte el. Jelentős összegekről volt szó, hiszen például a Thurzó család birtokában lévő bajmóczi vártartomány 1637-es bevétele 11 254 forint, míg a semptei és a galgóczi uradalom 1638-ban 27 734 forintot jövedelmezett.20 A hadügyi kiadások előteremtésének másik fontos forrása a zálogügyletek voltak, amelyek egyfajta államkölcsönként funkcionáltak. Lényegében a főnemesség anyagi erejének megcsapolását jelentették, hiszen uralkodó tartozások, vagy kölcsönök fejében birtokokat és váruradalmakat adományozott zálogjogon. Korántsem végleges adatok szerint csak II. Mátyás idején a szepesi kamara területén 1 646 676 forint értékben zálogosítottak el kamarai birtokokat. Ekkor került Diósgyőr 63 000 forintért Enyingi Török István kezére, Szádvár és Sáros 193 000 forintért Csáky István birtokába. Krasznahorkát Andrássy Péter és Mátyás szerezte meg, míg a munkácsi uradalom potom 205 350 forintért került Esterházy Miklós birtokába.21 A XVII. század közepére azonban kiderült, hogy a gyakorlatilag a középkorból örökölt adózási struktúra alkalmatlan a hadikiadások fedezésére. Ezért a század közepétől az örökös tartományokban megkezdődött a pénz és 61
