Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Czigány István: Várrendszer, haditeher és hadigazdálkodás a XVII. században
adórendszer modernizálása, s ez a gazdasági fellendüléssel együtt az adójövedelmek több mint megháromszorozódását eredményezte. Ám ez csupán csak arra volt elég, hogy távolról követni tudja a császári bürokrácia és hadsereg növekvő költségeit. Ekkor épültek ki a gazdaságirányítás polgári hivatalai és 1650-től az állandó hadsereg ellátóappatátusát összefogó Gener- alkriegkommissariat-ot.22 Magyarországon is megpróbálkoztak az adórendszer átalakításával, de ez évtizedekig elhúzódott, s komoly politikai válságot okozott. Elvben elismerték ugyan a nemesség esetenkénti hadiadó címén törtönő megadóztatását, de annak behajtása már nehézségekbe ütközött. Ez nem meglepő, hiszen török elleni védelem terhei komoly anyagi áldozatokat követeltek a birtokos rétegektől is. A tizenötéves háborút követő öt évtizedben Magyarországon egy sajátos védelmi rendszer alakult ki, melynek két egymástól egyre jobban eltérő része kényszerű szimbiózisban élt egymással, mely a politikai robbanás csíráit is magában hordozta. Az egyik oldalon a rendi intézmények álltak, a főúri várak és váruradalmak, a maguk fegyveres erejével, míg a másik oldalon a császári kormányzat egyre modernizálódó igazgatási és pénzügyi appatátusával, korszerű zsoldoshadseregével. Ám e két struktúra csak együttműködve volt képes fenntartani a törökellenes védvonalat. Ez azt is jelentette, hogy a magyarországi hadügyi fejlődésben konzerválódtak a rendi elemek, ami az ország fegyveres erejének az élvonaltól való elszakadását eredményezte. Az 1661 -1664-es új törökellenes küzdelemből a rendi hadigépezet is kivette részét. Elég csak rápillantanunk a valószínűleg Wesselényi Miklós nádor által készített kimutatásra, ahol a magyar nemesség és a vármegyék összesen 25 525 katona kiállítására kötelezték magukat. A legnagyobb főúri famíliák közül a Batthyányak 1000, Esterházy Ferenc és Pál 1000, Draskovits Miklós és Nádasdy Ferenc 1000, a két Zrínyi testvér szintén 1000 fegyveres élén szállt hadba. Az Erdélynek is fejedelmeket adó Rákóczi házból az özvegy fejedelem asszony Báthory Zsófia és fia I. Rákóczi Ferenc 2000, míg Rákóczi László 300 lovast ígért a török ellen. Még az olyan középbirtokos famíliák, mint a Barkóczyak, Melithek, gersei Pethők, Kapyak és Perényiek 100-100 katona élén szálltak hadba. Az egyházi máltóságok pedig közel hatezer vitézt küldtek a pogányok ellen.23 A főúri magánkatonaság és a rendi felkelés ilyen arányú részvételére a törökellenes háborúkban később sincs példa. Esterházy Pál nádor 1682-ben4330 lovast és 1900 gyalogost hívott hadba a nemesi magánkatonaságból, míg az egyházfőktől közel 3500 vitéz kiállítását kérte. Két évvel 62
