Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Szabó Jolán: A végvárak egészségügyi ellátottsága
utaltak ki számukra. Jövedelmük ennél azonban lényegesen nagyobb volt, hiszen a sebesült katonák zsoldjukból kezelésükért külön fizettek. Az 1553-as egri jutalmazási lista szerint egy-egy kisebb sérülés orvosi ellátásáért 1—1 forintot, súlyosabb eseteknél 2—4 forintot fizettek, de a már említett Buda- házy István műtété 28 forintba került. A listából még az is kiderül, hogy a tisztek lényegesen többet fizettek kezelésükért, mint a legénység tagjai.19 Az orvosi ellátás magas honoráriuma miatt a sebesültek gyakran folyamodtak segélyért, és a főúri pártfogók pénzbeli támogatásán kívül az ország- gyűlés is szavazott meg segélyösszegeket hadigondozásra. De nemcsak a sebesültek támogatását figyelhetjük meg, hanem az özvegyek és árvák segélyezésére is gondot fordítottak.2 0 A várakban nemcsak a betegek és sebesültek orvosi ellátása volt fontos, hanem a várvédő katonaság egészségi állapotának megvédése, a járványok kialakulásának megelőzése is lényeges volt. Erre vonatkozóan a várak leltárai, valamint a várkapitányoknak és a vár egyéb személyzetének kiadott instrukciók jelentenek bizonyos támpontot. A katonaság élelmezésében — a várakban felhalmozott készletek alapján — első helyen állt a kenyér, szalonna és a bor, de lencse, köles és káposzta is bőven volt a raktárakban. Húst az élő állatok, elsősorban szarvasmarha tartásával biztosítottak, de sertés és baromfi is szerepel az összeírásokban.21 Békeidőszakban leginkább a vár környékén élők látták el élelemmel a katonaságot, a várakban tárolt készletek ostromok idején váltak fontossá. A várkapitányoknak kiadott instrukciókban megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerkészlet felhalmozását szigorúan előírták. „Várostrom esetére pedig tároljon és tartson készenlétben olyan mennyiséget mindenfajta élelemből, amely a várőrséget megilleti, de legalább 6 teljes hónapra elegendő legyen. És ha azokat időközben régiségük miatt szét kellene osztani, illetve újakra kicserélni, olyan időben tegye ezt, amikor úgy látja, hogy várostrom semmilyen veszélye nem fenyeget” — olvashatjuk Rákóczi Zsigmond főkapitányi instrukciójában.22 Ehhez hasonló előírás volt a krasznahorkai várban is: „A mindennapi kiadásokon kívül [a várnagy] köteles az élelem minden neméből úgymint lisz- ből, borból, sörből, szalonnából, sajtból, vajból eczetből és más élelmi czik- kekből a várban oly készletet tartani, mely ostromzár esetében a mondott létszámú katonaság számára egy félévre elégséges.”23 Egy-egy rossz termésű év, ínséges időszak ennek ellenére erősen sújtotta a várbelieket is. így 1606-ban a tokaji várőrség katonái között pusztított éhínség.24 Léva állapotáról pedig Koháry Péter 1619. április 20-án kelt levelében írja: „Élés penig nemhogy valami bizonyos üdőre való volna benne, de még csak egy napra való sincs.”25 Nem véletlen, hogy a végváriak a környék
