Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Szabó Jolán: A végvárak egészségügyi ellátottsága
fosztogatásával biztosították sokszor megélhetésüket, s ettől még a törvények szigora sem rettentette vissza őket. Az élelmiszerek mellett az ivóvíz biztosítása is fontos volt, hiszen a folyók és kutak fertőzöttsége sokféle betegség okozója volt. Ez inkább a táborokban okozott gondot, a várak vízellátását a várbeli kutak és ciszternák biztosították. Az egri várszámadások szerint Dobó idejében külön vízhordók is voltak a várban, akiknek kötelessége volt a konyha, a pékműhely, az istállók és a mosónő vízzel való ellátása.2 6 A várak kútjainak tisztán tartását általában az instrukciók előírták. 1666-ban a sárospataki várnagy számára készített utasítás szerint „Az mely eleven kutak az torony alatt vannak, azt mennél hamarább lehet, tisztítsák meg ... az szájára jó ajtót is csináltassanak, hogy azután tisztán álljon; sőt nem lesz káros, ha közfalacskával is vagy félölnyire köröskörnyül felrakják az száját, a arra csinálhatják az ajtaját, s azon zár állhat.”2 7 A kutak vízhozama nem mindig volt elegendő a várbeliek ellátására. A várleltárakban „víztartó hordókkal” is találkozunk. Többnyire ezekben tartották a tüzek oltására a vizet, de ostrom előtt ivóvizet is készítettek hordókba, dézsákba.2 8 Gondot fordítottak a várak tisztán tartására is. A már említett sárospataki utasítás előírja: „Az vár kőről való árokon is, párkányra is igy viseljenek gondot: az porkolábok oda is szemetet, gazt ne hadjanak hányni, hanem rakassa rakásban, szombat napon egy taligán hordássá ki vagy bástyára vagy az szántóföldre, avagy az hová praefectusunkkal illendőnek látják lenni.”29 Az előírás indoklásában biztonsági és tűzvédelmi szempontok szerepelnek, nem kifejezetten az egészségvédelem céljából született, de Eszterházy Miklós nádor semptei várnagyának 1640-ben kiadott utasítása már egyértelműen higiéniai megokolást tartalmaz. „A várat és házakat tisztán tartsa, a hol mi szemetet levetnek és egyben gyűjtenek, a rabokkal gyorsan föltisztittassa és a váron kívül vitesse, hogy efféle gonosz gyülevész miatt valami egészségtelenség ne következzék.”30 Még egy érdekes és fontos előírás szerepel ugyanitt, mégpedig a fenyőággal való füstölés meghagyása, ami a korabeli felfogás szerint a levegő fertőtlenítésére szolgál.31 Tovább lehetne még folytatni a végvárak egészségügyi ellátottságával kapcsolatos problémák és kérdések sorát, hisz, ahogy az előzőekben igyekeztem rámutatni, ez a terület rendkívül sok megoldásra, és további vizsgálatra váró feladatot és problémát rejt magában. A különböző források (végváriak levelei, összeírások, leltárak, instrukciók, jelentések és nem utolsó sorban a korabeli orvosok feljegyzései és munkái stb.) sok olyan adatot tartalmaznak, amelyeknek értékelése sokban pontosíthatja az általam vázolt képet.
