Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Gróf Péter: Adalékok a Dunakanyar avarkorához
98 GRÓF PÉTER demes figyelembe venni a klímatörténeti kutatások azon megállapítását, mely szerint kb. Kr. u. 350-től a 13. századig — egy rövidebb, 700-800 közötti lehülési periódust leszámítva — egész Eurázsiát hosszú, száraz időjárási szakasz uralja (KORDOS 1982,125; SOMOGYI 1984, 57-68). A Dunakanyar szoros jellege miatt csak a jobb parton számolhatunk kisebb, a Duna alsó szakaszához és a Tisza kiterjedt ártereihez képest egészen más jellegű, vízjárta területekkel. Fontos kérdés környékünk erdősültsége. A római korban az erődök kilátási lehetőségei, a limes-út építése miatt, valamint építőanyag, fűtés és a vaskohászat céljára nagyarányú erdőirtást végeztek, bár ennek pontos mértékét nem ismerjük (CSŐRE 1980, 38-42). Faszükségletük egy részét a barbároktól szerezhették be. Erre példaképpen Ammianus Marcellinus rajnai limesre vonatkozó forráshelyét szeretném idézni, amely szerint a barbárok „az előző évben kötött egyezség alapján sarcként sok építőanyagot szállítottak szekereiken .... a segédcsapatok katonái... cipelték vállukon az ötvenlábnyi, sőt még annál is hosszabb gerendákat" (AMMIANUS XVIII, 2). 4 Az erdők kiirtása befolyással lehetett a vízparti területekre, mivel növénytakaró híján a talajerózió hosszabb távon megváltoztatta a talajviszonyokat. A fenti, talán túlon-túl részletes természetföldrajzi elemzés után szeretnék rátérni arra, amit régészetileg ismerünk. A kora avarkorban a birodalom északi határterülete — mint azt Simon László a „Pest megye monográfia" kora avarkori fejezetében kifejtette — a Dunakönyök, ill. a Csörsz árok vonalában húzódott, ettől északra lakatlan gyepű terült el. A szentendrei és budakalászi temetőktől északra nem találunk hasonló gazdagságú előkelő temetkezést, bár a vác-kavicsbányai temető használata a kora avarkorban indul, s Nógrádverőcéről is ismerünk korai sírleleteket (SIMON 1996, 10). A fenti lelőhelyek alapján jelenleg kétségtelenül helytálló kép véleményünk szerint a további kutatások alapján változhat. A visegrádi Duna-szakaszon előkerült és Tavas Imre által művészi módon restaurált ezüst szerelékes 6-7. századi karddal kapcsolatosan Simon László felveti az avar kardáldozat lehetőségét (SIMON 1996,7-8; TAVAS 1978). Szellemes gondolatmenetének kifejtése során ő maga is utal azon nehézségre, mely szerint a folyóból kotráskor előkerült tárgy vízbe kerüléséről, annak helyéről semmit sem tudhatunk (SIMON 1996,7-8). Az avarkor második felében a Dunakanyar településképe megváltozik, a szállásterület északi határa kitolódik. A Duna bal partjáról több új lelőhelyet ismerünk (Szob, Vámosmikola, Letkés, Nagymaros, Vác környéke). A jobb parton is megszaporodnak a temetők, telepek, ill. azok részletei (Pilismarót, Dömös, Visegrád, Dunabogdány, Tahi, Szentendre több lelőhelye). A középavar korból kevés olyan lelőhelyet ismerünk ahol a korábbi temetőket, mint pl. VácKavicsbánya, folytatják, inkább új szálláshelyeken temetkeznek. A 7-8. század nagy temetői (Pilismarót-Basaharc, Pilismarót-Öregek dűlő, Szob-Homokok, Vác-Kavicsbánya) a korábban már részletezett letelepült életmódra utalnak. 5 A szobi temetőben fegyvermellékletek és lovassírok mutatják az átkelőhely őrzésének fontosságát. A 9. században az általános elszegényedés ellenére a dunakanyari és budapesti lelőhelyek (Szob, Pilismarót, Budapest-Lóversenytér, Csepel-Szabadkikötő) leletanyaga mutatja a régió változatlanul meglevő kereskedelmi kapcsolatait a pannóniai avarsággal és a frank-bajor területekkel. Visegrád avarkori lelőhelyeinek csekély száma elsősorban a település földrajzi adottságaival, a beépültséggel magyarázható. Az egyértelmű szórványleletekkel kezdeném: a Sibrik dombon talált későavar bronz kisszíjvéggel (Soproni-Szőke 1972, 43^4) és a várkerti Árpád-kori falu egyik házának betöltésében talált bronz indadíszes szíjvéggel (KOVALOVSZKI 1996, 71). Szórványjellegük ellenére, a lelőhelyük alapján nem zárható ki sem a Duna felett emelkedő, stratégiai szempontból fontos Sibrik dombon, sem az alatta elterülő Dunára nyíló, megtelepedésre alkalmas (az Árpád-korban virágzó falu volt itt) völgyben kisebb-nagyobb avar település, temető megléte. A visegrád-lepencei 8. századi leletegyüttes: kettős állatfejes akasztóveret, 6 kosaras
