Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Gróf Péter: Adalékok a Dunakanyar avarkorához
ADALÉKOK A DUNAKANYAR AVARKORÁHOZ 99 csüngő és egy csont tarsolyzáró (5. kép) az itt feltárt 2-3. századi római hamvasztásos temető sírjai között, egy tároló- vagy szemétgödörben kora császárkori és Árpád-kori kerámia társaságában került elő. A megtalálás körülményei alapján feltételezzük, hogy a környéken levő avar településről?, temetkezésből? származó leleteket a lepencei Árpád-kori telep (GRÓF 1989, 57-65) lakói találhatták meg, s ejthették a római sírok közé ásott gödrükbe. Visegrád-Dióson a gizellamajori későrómai erődtől délkeletre levő dunai ártérből kiemelkedő löszteraszon, az itt feltárt 4-5. századi római temetőtől nyugati irányban levő dombon útépítés során, 1988 novemberében nagyméretű, 280x165 cm-es, teljesen feldúlt avarkori sírt tártunk fel (6. kép). A Ny-K-i tájolású sírgödörben egy felnőtt csontvázának összedobált maradványait, koponyát, végtagcsontokat, a sírgödör keleti felében eredeti helyzetében két kutyavázat és szarvasmarha részleges csontvázát találtuk meg. A kutyák lábánál kézikorongolt barnásfekete hullámvonalköteggel díszített edény maradt meg, benne házityúk csontokkal. 7 A kutyaváz mellett összetört tojás, a sírfbldben egy kisméretű ezüst csat, rosszezüst lemezke, apró lyukakkal, amelyek valamilyen tárgyra történő rögzítésre szolgálhattak, és egy ezüst drótdarab került elő (7. kép). A sírgödör falán, kétoldalt a padkán belül 20-30 cm magasságig megmaradtak a fakoporsó nyomai. A sír környékét az útépítési lehetőségekhez képest kézzel és géppel megkutattuk, de további sírokat a sárga lösz talajban nem találtunk (GRÓF-GRÓH 1991, 41). A címerpajzs alakú csattesttel, ovális karikával ellátott csat típusa a 7. század végétől jellemző, az edény korára ugyanezt mondhatjuk, ezek alapján a sírt a 7. század végétől a 8. századig terjedő időszakra tehetjük. Visegrád másik érdekes avar lelete a falu belterületén a Széchenyi utca 19. sz. ház telkén 1969-ben megmentett temetőrész, amelyről csak a Régészeti Füzetekben megjelent ásatási jelentés alapján tudok beszámolni. A Visegrádot átszelő, s Dunába ömlő Apátkúti pataktól délre 100 méterre a Svábhegy lábánál: „ Vízvezeték árkának ásásakor egy Ny-K-i tájolású, X. századi női sírt bolygattak meg. A leletmentés megkezdésekor csak a medence és a lábszárcsontok feküdtek eredeti helyükön. A szétszórt csontokat a kidobott földből gyűjtöttük össze. Leletek: aranyozott, ezüstből készült, szívalakú csüngők, kicsiny korongok, ezüst karperec, rézgomb és gyűrű töredéke. Az előbbi csontváz mellett, ellentétes tájolásban, férfi csontváz feküdt, melléklet nélkül A hitelesítő ásatás alkalmával még újabb 3 sír került elő, amelyek közül 2 K-Ny-i tájolású gyermeksír, 1 pedig Ny-K-i tájolású, melléklet nélküli felnőtt sír. A gyermeksírokban tojásokat, vasdarabot és egy hullámvonalas díszű edényt találtunk" (SZŐKE 1969,53). „Folytattuk VisegrádIX-X. századi temetőjének tavaly megkezdett feltárását. Lelőhelyünk az Apátkúti pataktól D-re, kb. 100 m-re, a Svábhegy lábánál van, ahol az újabb 9 sírral együtt az eddig feltárt 15 sírból 7 K-Ny-i tájolású későavarkori, 6 Ny-K-i tájolású X. századi magyar volt. Egy bolygatott, másodlagos helyzetű sír hovatartozását nem lehetett megállapítani. Az avar sírok közül kettő koporsós temetkezés. Ezekben a sírokban minden kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a koporsókra állatbőrt terítettek. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyik állatbőrrel letakart koporsón belül, mellékletként egy másik koponyát is találtunk. A sírokat egy kb. 1 m vastag őskori telepbe ásták" (SZŐKE 1970, 8-59). Minden bizonnyal e temetőhöz tartozhatott az a gyermeksír, amelyet az 1969-es ásatás melletti telken — Széchenyi utca 23. sz. — 1998 májusában faültetéskor talált a tulajdonos. Mellékletei, amelyek a koponya felszedésekor kerültek elő: bronz huzal fülbevaló, színes gyöngysor. A dunakanyari avar kutatások szempontjából is jelentős és megtermékenyítő változást jelentettek a topográfiai munkák, amelyek ráirányították a figyelmet az avarkori településhálózat jellegzetességeire. Különösen figyelemreméltó a nagyszámú telepre utaló nyom. A topográfiai terepbejárásoktól nem várhatjuk egy-egy telep korának, kitérjedésének pontos meghatározását, ez a munka a jövőbeni rendszeres ásatásoktól — különösen egy dunakanyari avar telep feltárásától — várható. Visszatérve a dolgozat elején fel-
