Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Gróf Péter: Adalékok a Dunakanyar avarkorához
100 GRÓF PÉTER vetett gondolatokra, összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Dunakanyar az avarkorban — mint ezt korábban is sejthettük — nem tartozott az uralmi avagy gazdasági szempontból kiemelt területek közé. Ettől függetlenül különösen az avarkor második feléből ismert lelőhelysűrűség alapján, még ha ezek egy részéről csupán felszíni megfigyelésekből tudunk, a jelenleg kirajzolódó hálónál sűrűbb megtelepedést tételezhetünk fel, anélkül, hogy a többezer sírós temetőkre gondolnánk. Az avarok az általunk felvázolt természet- és gazdaságföldrajzi adottságokat ismerve és felhasználva alakították ki a 6-9. században szállásterületüket, ismerve és feltehetően felhasználva a korábbi római utak, folyóátkelők, gázlók adta lehetőségeket is. JEGYZETEK 1 Itt szeretném megköszönni Pásztor Adrién és Simon László nélkülözhetetlen segítségét, akik a Pest megye monográfia számára elkészített, a megye avar koráról szóló kéziratukat rendelkezésemre bocsátották. Nem kevesebb köszönet illeti Szentpéteri Józsefet, aki az ADAM lelőhelyjegyzékének dolgozatomhoz szükséges tételeit számomra hozzáférhetővé tette. 2 A belső-ázsiai türkök 7. századi történetét elbeszélő Orkhoni Feliratokban Tonjukuk hadjáratairól ezt olvashatjuk: „Áthatoltam az Altun hegységen ott, ahol nem volt út, átkeltem az Irtis folyón ott, ahol nem volt gázló" (GYORFFY 1986, 73). 3 Piano Carpini ferences szerzetes a pápa követeként 1245-ben járt a mongol kán udvarában. Útijelentésében a mongolok hadviseléséről is tudósított, ebből idézünk: „Ha folyóhoz érnek, következőképpen kelnek át rajta, bármilyen széles legyen is: Az előkelőbbeknek van egy kör alakú könnyű bőrük, melynek peremére sűrűn hurkokat csinálnak, egy kötelet átbújtatnak rajta és összehúzzák úgy, hogy körben öblöt képezzen ezt megtöltik ruháikkal és más holmijukkal, és nagyon erősen belepréselik. Ezután a közepére helyezik a nyergeket és más keményebb tárgyaikat. Maguk az emberek is a közepére ülnek, és az így elkészített csónakot egy ló farkához kötik. Egyik emberüknek, aki a lovat irányítja, avval együtt elöl kell úsznia; vagy olykor két lapáttal eveznek át a túlsó partra, s így kelnek át a folyón. Lovaikat pedig behajtják a vízbe, egy ember az egyik lovat vezetve elöl úszik, s a többi ló mind követi; így kelnek át a vizeken s a nagy folyamokon. Másoknak, a szegényebbjének, egy erősen összevarrt bőrtömlője van egy ilyennek beszerzése mindenkire kivétel nélkül kötelező" (GYÖRFFY 1965, 81). 4 A római-barbár gazdasági kapcsolatokon belül a fakereskedelemre lásd Gabler Dénes összefoglalását, a további irodalommal ( GABLER 1990, 202-205). 5 A dunakanyari avar lelőhelyekre vonatkozó bővebb és legújabb irodalom a MRT 5., XIII/1., XIII/2. köteteiben, valamint Simon László, Pásztor Adrién és a Szentpéteri József sajtó alatt levő munkáiban (SIMON 1996; PÁSZTOR 1996; SZENTPÉTERI S.A.) található. 6 A kettős állatfejes akasztóveretek eredetéről, datálásáról lásd Kiss Gábor összefoglalását (Kiss 1998, 461-495). 7 Az állatcsontokat Vörös István határozta meg, akinek munkáját ezúton is szeretném megköszönni. A diósi avar sír állatcsontjaira vonatkozó igen izgalmas megfigyeléseit terjedelménél, s témájánál fogva külön dolgozatban szeretnénk közzétenni.
