Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)

Selmeczi Kovács Attila: Társas élet a csűr alatt

Selmeczi Kovács Attila TÁRSAS ÉLET A CSŰR ALATT A hegyvidék hagyományos gazdálkodásának nélkülözhetetlen eleme volt a szálas gabona tárolására szolgáló gazdasági épület, a csűr

. A Palócföldön még manapság is láthatunk az udvarok végében meghúzódó hatalmas méretű tárolóépületet. A csűr középső nyitott részére, a szérűr

e álltak be egykor a megrakott szekérrel, és innen dobálták be a két oldalon elhelyezkedő tágas tárolóhelyiségekbe a gabonakévéket, ill. a takarmányt. A gépi cséplés térhódításáig, általában a századfordulóig a csűr alatt kézzel csépelték ki a szemesterményt. A hó napokig tartó fáradtságos munkát azzal igyekeztek megkönnyíteni, hogy a szomszédok, rokonok összetársultak, és négyenöten dolgoztak egyszerre a szérűn. De hasonlóan összefogásra voie szükség a lovakkal végzett nyomtatás esetében is, ami<'JÍ a gazdasági épület alatt vagy előtt elkészített gabonahalmon, az ágyáso

n járatták körbe a lovakat, hogy patáikkal kiverjék a kalászokból a szemet. A mindennapi munka mellett a pihenésnek és a szórakozás nak is helyet adott a csűr. Pihenést főképpen a férfiak számára jelentett, mint ahogyan munkát is. Nyári éjszakákon a legények, de a házas férfiak is szívesen aludtak kint a csűrben. Az egyik tárolóhelyiségben készítettek helyet maguknak. Amikor a takarmány egy részét már behordták,'a friss szénára terített rongypokrócra vagy bundára feküdtek. Szűrrel, pokróccal takaróztak be. Hajdan tavasztól késő őszig a legények tanyázóhelye volt a csűr, ami azzal az előnnyel járt, hogy a legények nem voltak annyira a család szeme előtt, így könnyebben járhattak el "bandázni", kocsmázni. A csűr nemcsak éjszakára nyújtott pihenést, hanem nappal is. A munka mellett gyakran adódott lehetőség beszélge-