Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása

Bár nem tartoznak a jeles napok közé, de népi táplálkozás szempontjából megkülönböztetett jelentőséggel bírnak a nagy mezőgazdasági munkaalkalmak

. A sok erőt, «k^-tartást és fizikai erőnlétet kívánó munkákhoz elengedhetetlen volt a kalóriadús, kiadós, bőséges táplálkozás. Télen sokkal kevesebbet ettek, a húst és a szalonnát a nagy munkák idejére tartogatták. Ekkor az ünnepnapoknak megfelelő ételeket fogyasztottak. Aratás, cséplés (illetve a cséplőgép megjelenésével: géplés). Reggelire szalonnát ettek, vagy kolbászt tojással sütve, és mindenkinek kijárt egy porció pálinka is. Ebédre tyúkot, csirkét vágtak levesnek, vagy füstölthúst főztek valamilyen savanyú ételnek (savanyú kompér, savanyúbab vagy káposzta

), utána herőcét, rétest vagy pampuskát sütöttek. Uzsonnára szalonnát ettek, majd a vacsora a déli maradék, vagy frissen főzött savanyúétel, hússal. Aratáskor a határba kellett kivinni az ételt, kantárba helyezett cserép ételhordóban. Egy tálból ettek, közösen. Cséplésnél, géplésnél kalákában dolgoztak. A rokonok összeverődtek, és közösen csépelték ki mindegyikük gabonáját, ahogy sorra került. A pásztorfogadás is ünnep számba ment. Az állatok kihajtásakor (Szent György-nap előtt) pálinkáv

ai kínálták meg a pásztorokat. A kondások minden családtól egy-egy