Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása

szelet szalonnát kaptak. III

. Az étkezés rendje A múlt század végén de még kb

f az első világháborúig, a családok közösen ettek az asztalra tett tálból. A gyerekeknek külön adtak, "azok a csíkot csak kézzel markolászták". Mezei munkánál, de még lakodalmakban is hasonló volt a tálalás. A heti étrendnek is volt egy viszonylag kialakult rendje. Állandó tésztanap volt szerda és szombat

. Ekkor legtöbbször a főtt tészta levéből készült a leves is (levescsík). Ezen kívül főtt tésztát más napon is gyakran csináltak. Kedden és pénteken legtöbbször babot főztek (édesen és savanyún is). A többi napra jutott krumpli és valamilyen ganca

. Vasárnap gyakori a savanyúkáposzta hússal, vagy baromfi. lepény, kalács, legtöbbször csak jeles napon, családi ünnepen került az asz tálra, Ha az elkészített ételféleségek gyakoriságát, táplálkozásban betöltött szerepét nézzük, legkedveltebbek a levesek. Leves mindig volt: legyen az egyszerű, tésztaléből készült maga levi

, vagy bahabart savó, csóré leves

, vagy író, beleszegdelt kenyérrel. Nagyon népszerűek a s avanyúle ve s e k: s avanyűb ab, krump11, káposzta, de a savanyúkáposzta leve is leves, behabarva. A kiszit főleg böjtben készítették. Ezután gyakori-