Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Zakar Péter: „A honszeretet szent tüzétől áthatva siettek vitéz seregeink zászlói alá..." - Honvéd lelkészek 1848^19-ben

Kilit és Erdősi Imre. Utóbbi különösen a branyiszkói csatában (1849. február 5.) kivívott győzelemhez járult hozzá. Guyon ezredes optimizmusára jellemző, hogy az ütközet reggelén, még sötétben, miközben embereit odakint jól megpálinkáztatta, a korotnoki csárdában megíratta Tipula Gyula főhadnaggyal győzelmi jelentését. Az ütközet résztvevői egybehangzóan állítják, hogy Guyon mellett Erdősi is döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Jaskula Antal szerint Erdősi „... a kezében tartott feszületet magasra emelve, s mindig elöl lenni igyekezve, a nagyrészt tót nyelvű honvédséget a csata hevében előre rohanásra ezen szavakkal buzdította 'Na predek za mni tűje pan Boch' [Előre utánam itt az úristen]."

27 Erdősi tehát a rohamozó honvédek élén haladt s kezében egy 120x51 cm hosszú, 5x2 cm széles és 1x8 cm vastag vörösfenyő lécből készült keresztet tartott, amelyre egy 52 cm hosszú bádog corpus volt felerősítve. Ezt a keresztet az ellenséges alakulatok közé hajítva, dörgő hangon szólt vissza a honvédeknek: „És ti otthagynátok az ellenség kezében Isteneteket?"

28 Szerepét az ütközet több résztvevője is elismerésre méltónak tartotta. Hasonló értelemben emlékeztek vissza a csata részleteire Székely József és Treskó János egykori tüzérek is 1880-ban a Vasárnapi Újság hasábjain. Utóbbi szerint „...ezen lelkes pap [t.i. Erdősi] még a csatárlánc előtt is elül járt a kereszttel, s a legénységet lelkesítette".

29 Az ütközetet követő hálaadó istentiszteletet követően Erdősi a sirokai templomban hagyta a keresztet, amely később a kassai ereklyemúzeumba került. Jellemző, hogy a Kassára bevonuló Guyon-hadosztályt hatalmas tömeg várta a városháza előtt ujjongva, éljenezve, egyúttal mindenki látni akarta a bátor tábori papot. Mednyánszky Cézár tábori főlelkész a későbbiekben őt állította példaképül beosztottai elé. 1849. július 16-án Szegeden a magyar hadsereg tábori lelkészeihez intézett kiáltványában többek között ez olvasható: „Legyőzhetlen azon sereg, mely a szabadság 's vallás fogalmait ugyanazonosítja.[sic!] Legyőzhetlen, ha élén oly lelkészek állnak, kik megvetvén a gyáva életet, a harc legdühösebb pillanataiban rövid, de lelkes szavakkal a csüggedő vitézeket kitartásra buzdítják. Figyelmeztetem önöket a braniszkói [sic!] csatára, hol Erdősi tábori lelkész a már hátrálni kezdett zászlóaljakat a szabadság 's diadal jelképével - a szent kereszttel új rohamra s így győzelemre vezette."

30 Mednyánszky maga sem irtózott a katonák harctéri lekesítésétől. A kápolnai csata híressé vált jelenetét, amikor 1849. február 27-én Mednyánszky Cézár tábori főlelkész kereszttel a kezében lelkesítette rohamra a Zanini-zászlóaljat, Than Mór egyik festménye is megörökítette. A magyar csapatok főparancsnoka, Dembinski altábornagy, még a csata második napján is tévesen mérte fel a vele szemben álló hadsereg erejét, s többek között nem ismerte fel a magyar arcvonal középpontjában fekvő Kápolna jelentőségét sem. Mikor a Wyssdandár birtokba vette a falu nyugati részét, Dembinski ellenlökésre szánta el magát, de mivel nem álltak rendelkezésére elegendő erők, ezek a kísérletek kudarcot vallottak.

31 Mednyánszky Cézárnak a HM utasítására egy hónappal később (1849. március 29-én) Kerecsenden kelt jelentésében a csatáról többek között ez olvasható: 27 GÖRGEY István 1885. I.k. 196. JASKULA Antal: Egy 1848/9-i honvéd emlékirataiból. In.: HL Tanulmánygyűjtemény 1913. 6-7. 28 SÚ 1907. június 6. 3. ALLEKER Lajos 1894. 23. 29 VÚ 27. (1880) 9. sz. 139-140. 30 GÁL István 1948. 147. FÁBRY Jánosné 1898. 158. Mednyánszky kiáltványa: Közlöny 2. (1849) július 17.559. 31 BORÚS József 1975. 254-260.