Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Zakar Péter: „A honszeretet szent tüzétől áthatva siettek vitéz seregeink zászlói alá..." - Honvéd lelkészek 1848^19-ben

„A csatába kereszttel és papi köntössel ellátottan kimenvén, kívánságom, s ösztönöm szerint azokhoz csatlakoztam kik legelöl álltának, s ezek a Zaniniak voltak. Midőn őket roham előtt vitézségre akartam volna lelkesíteni, - ettől Venturini őrnagy úr eltiltott, oly megjegyzéssel, hogy miután serege eléggé lelkesült, reám szüksége nincs. Ezen nyilatkozatára őrnagy úrnak, - majd elhagyám a zászlóaljt, - midőn egyszerre roham vezényeltetik, - s ekkor nehogy rossz következményeket idézzek elő, — maradtam. Az olaszok nem igen akartak menni előre. S ha Psotta alezredes úr, és alulírott őket nem buzdítja, s lelkesíti, - bizonyára át nem lettek volna vezethetők a kartácstűzön. E közben a faluig (Kápolnáig) értünk egy mocsáron keresztül, - benn a faluban felállíttattak,— a magyar zászló Psotta alezredes úr parancsára kitűzetett. A zászló kitűzésekor rendre csókolgatták a feszületet. Kevés perc múlva hallható volt az ellenségnek rohamot jelentő dobszava. Ezt követi mintegy 18 ellenséges katona. Kiket meglátva olaszaink feltartózhatlanul megkezdték a szaladást. Á[I]talános volt a zavar, - többnyire házakba menekültek (Kápolnán) egy rész a közel lévő malomba. - A tisztek eltűntek mind. Az ellenség egyenkint küldötte katonáit, - azok is félénken, kullogva dugdosták fejeiket előre, - később többen s ismét többen jöttek határozatlan léptekben, - gyávaságuk kézzelfogható volt. Egész tömegben csak akkor jelentek meg, mikor az olaszokat szaladni látták, megjelenésükkor kitűzvén a sárgafekete zászlót. Midőn ezeket láttam, — nehogy ily olcsó áron kezébe kerüljek gyáva ellenségemnek, mentem, honnan jöttünk, s Psotta alezredes parancsára mocsárokon s vizeken keresztül Kerecsendbe jöttem."

32 Mednyánszky csak kisebb nehézségek közepette tudott elmenekülni Kápolnáról. Visszaemlékezésében kitért menekülésének részleteire is: „...egy német katona megragadta a bal karomat és rámkiáltott 'Tisztelendő úr, jöjjön velem!' Tudtam, ha fogságba esek, nem számíthatok kegyelemre. Nem vesztegettem az időt, hatalmas csapást mértem keresztemmel a fejére (szerencsére tömör ezüstből volt). Ez annyira meglepte, hogy elengedte a karom. Beugrottam jobbra egy kapualjba és a házon át sietve elmenekültem." 33 A fiatal papnak a kápolnai-csatában tanúsított vitézségét Kossuth Lajos is kitüntetésre méltó cselekedetnek tartotta.

34 A hadlelkészek már a harctéren gondot fordítottak a sebesültek vigasztalására és az áldozatok számbavételére. A tábori kórházakban a cs. kir. hadsereghez hasonlóan külön ún. kórházi lelkészeket alkalmaztak, akiknek legfontosabb feladata a betegek és sebesültek vigasztalása és lelki gondozása volt. Ez a munka valóban felért egy életáldozattal, hiszen a fertőző betegségek a lelkészeket sem kímélték. Termesztésen a katonák sem voltak hálátlanok a nekik nyújtott segítségért. A szenttamási szerb tábor 1848. augusztus 19-én megkísérelt sikertelen ostromát követően egy sebesült a Közlöny 1848. október 1-i számában a következő köszönő sorokat tette közzé: „Verbász, s[z]ept[ember] 8. Ezen soraimmal, melyek a múlt hó 19-iki vészteljes sz[ent]tamási ostromlástól fogva mai napon először gyenge tollamból folynak, sietek Svoboda Antal és Tannenberg Ferenc Sándor - cár nevét viselő magyar gyalog ezredi főorvos és lelkész uraknak irántam és bajtársaim iránt tanúsított felebaráti szeretetükért hálás köszönetemet 32 MOL H 75 1849:9115. 33 MEDNYÁNSZKY Cézár 1858. 40-41. 34 KLÖM XIV k. 694.