Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Szecskó Károly: Bozsik Pál (1888 - 1952.)
Felszentelése után, 1907-ben, főpásztora mezőtárkányi káplánnak nevezte ki. 7 A következő évben, 1908-ban Felsőtárkányban teljesített segédlelkészi szolgálatot. 8 Mindössze kétéves káplánkodás után, 1909-ben Szmrecsányi érsek az egri Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelőjének nevezte ki. 9 1910-ben a budapesti Tudományegyetemen sikerrel védte meg Az egri papnevelés története a XVIII. században 1780-ig című hittudori értekezését, s elnyerte a teológiai doktori címet. 10 A 217 oldal terjedelmű disszertáció, amely még az említett évben az Érseki Líceumi Nyomdában napvilágot látott, mindmáig egyetlen monográfia az egri papnevelés történetéről. Az értekezéshez írott előszavából kitűnik, hogy munkájával folytatni szeretné az 1870-es évek óta Magyarországon, a fővárosban és vidéken is kibontakozó, s szép eredményeket hozó tanügytörténeti irodalmat. Mivel már addig Békefi Rémig az egri káptalani iskolákra vonatkozólag mindent felkutatott, ami csak fellelhető volt, Farkas Róbert pedig, ha nem is a szorosan vett papnevelésnek, de az egri egyházmegyei hittudományi oktatásnak kassai részét alaposan bemutatta, dolgozatában az egri egyházmegyei papnevelésnek és teológiai oktatásnak Egerben 1700-tól 1780-ig terjedő történetét kívánta megvilágítani. A tíz fejezetre bontott értekezésében tárgyát szerencsésen illesztette bele az egyetemes és hazai egyház illetve művelődéstörténetbe. Békefi Rémig, Fraknói Vilmos, Mihályfi Ákos, Bartalos Gyula művei és cikkei alapján világosan rajzolta meg a magyar papnevelésnek a hazai állapotát a tridenti zsinattól, 1564-től 1700-ig. Az egri egyházmegyei papnevelés helyzetét Telekessy István püspök koráig Böhm János és Farkas Róbert tanulmányai alapján tárgyalta. 1698-tól kezdve azonban saját eredeti kutatási anyagát dolgozta fel. Nem kisebbítve Telekessy püspök érdemeit a Papnevelő Intézet 1700. évi alapításában, hitelt érdemlően bizonyította be, hogy valójában az egri papképzést voltaképpen gróf Barkóczy Ferenc püspök szervezte meg, aki 1754-ben a jezsuiták kezéből kivette az egri teológiai főiskolát s az oktatást egri egyházmegyei tudóspapokra bízta. Sőt 1760-ban beolvasztotta az egri intézménybe az 1660-ban Kisdy Benedek püspök által Kassán létrehozott papnevelő intézetet is. Adatok tömegével igazolta, hogy a Barkóczytól megvetett alapokon fejlődött és erősödött a helyi főiskola 1761-től gróf Eszterházy Károly püspöksége alatt 1780-ig, s II. József császár és király a tanintézetet átmenetileg felszámoló rendelkezéséig az ország legnagyobb és legvirágzóbb iskolájává vált, ahol több egyházmegye kispapjai is tanultak. A szerző munkájának értékét növeli, hogy annak függelékében felsorolta az intézeti előjárók, a volt jezsuita tanárok, az egyházmegyei teológiai tanárok, s a növendékek neveit. A munka szerzője forrásaira mindenütt gondosan utalt, "mert a helyes történetírás egyik alapelve kell hogy legyen a személyi hitel teljes kizárása, s történeti munkánál mindig nagy hibának tartom azt, ha az író állításainak megbízhatóságát forrásainak lelkiismeretes megjelölése által könnyen ellenőrizhetővé nem teszi. " Bozsik művét Leskó József, a kortárs szerint a téma oly kiváló tudósai fogadták elismeréssel, mint Karácsonyi János, Békefi Rémig és Fináczy Ernő." 1911-től teendői az Angolkisasszonyok Rendjének helyi iskolái hitoktatói feladatai ellátásával bővültek. 12 1912-ben és 1913-ban a teológiai főiskolán nemcsak a tanulmányi felügyelői 7 Egri egyházmegyei névtár 1907. 70. 8 Egri egyházmegyei névtár 1908. 50. 9 Egri egyházmegyei névtár 1909. 13. 10 Egri egyházmegyei névtár 1910. 130. 11 LESKO József 1911. 26-27. 12 Egri egyházmegyei névtár 1911. 130.
