Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Csiffáry Gergely: A baliga használata a Heves megyei iparvállalatoknál

rom műszakban üzemelt -, ezért műszakonként eltérő baligát használtak, s ezért minden dolgozónak 3 azonosító jele volt.

21 A következőkben három olyan Heves megyei iparvállalatnál használt blaskát mutatok be, amelyeket sikerült gyűjtenem, illetve a használatukra adatokkal rendelkezem. 2. A Hatvani Konzervgyár zsetonja Egy éremgyűjtő ismerősöm említette, hogy emlékszik rá, a Hatvani Cukorgyárban már 1945 előtt is használtak fizetési célú zsetonokat, amelyeket az idénymunkások kaptak a munkáltatótól, s amelyekért a gyár boltjaiban kedvezményesen vásárolhattak élelmiszert stb. Ezek a zsetonok különböző értékűek voltak.

22 A Hatvani Cukorgyár és a Konzervgyár közös igazgatása 1964. december l-jén szűnt meg.

23 Ezután készülhetett a HATVANI KONZERVGYÁR feliratú egyoldalas érme, melynek közepén két paradicsom alatt 5 láda felirat olvasható.

24 A gyár egykori dolgozóinak elmondása szerint a Hatvani Konzervgyár leszerződött termelői kapták a zsetont az átadott paradicsomért. A gyár adta a paradicsommagot, amelyet az üzemmel szerződéses viszonyban álló termelőknek adták - elsősorban a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak -, akik a paradicsom ládában történt beszállítása után a zsetonok ellenében kapták meg a termésért járó pénzt.

25 3. A Csepel Autógyár egri gyáregysége blaskája E gyár jogelődjét több államosított kisüzemből hozták létre 1950-ben. 1992 nyarán a vállalatot bezárták. Az üzem megszűnéséig használták azt az alumíniumból vert, felirat nélküli egyoldalas blaskát, amelynek előlapján egy domborított szárnyas Merkur kerékre emlékeztető embléma látható, ahol a kerék helyett egy 12 fokú fogaskerék látható. Hátoldalán beütött 32. szám alatt SZ-betű olvasható.

26 Ennek az egri gépipari üzemnek a gyakorlata szerint - az üzem egyes részlegeiben eltérő formájú, illetve színű, de pénzverdében készült szerszámkölcsönzésre használatos blaska készült. A raktárosok számozták be éremverdéből hozott fémlapokat, s a dolgozók minden esetben számozott példányt kaptak. (Pl. Dede Lajos, jele: 128.) A nevét és a számát a munkásnak a szerszámkönyvben tartották nyilván, a blaskára csak az azonosító száma került. A szakmunkások a számozott blaska fejében tudták kikölcsönözni a raktárból az egyes célszerszámokat, vagy kisebb célgépeket. Az volt a szokás, hogy amikor valaki kikölcsönzött egy eszközt, akkor a nevére kiállított szerszámkönyvébe beírták a blaska számát, az átvételkor leadta a blaskát, amelyet fakrendszerben falra akasztva tároltak. Ha elveszett a szerszám, akkor a kikölcsönzött eszköz névértékét ki kellett fizetni. Az üzemből való