Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Dani János: A Kárpát-medence ÉK-i részének kulturális és kronológiai kérdései a kora bronzkor időszakában

1983, 173, 177-178, Obr.7.). Néhány magyarországi (BÓNA 1993a, 75) és romániai lelőhelyen (KACSÓ 1972, 33; BADER 1978, P1.V./10.) a Baden- és a Nyírség-kultúra leletanyaga ugyanarról a lelőhelyről került elő; sőt Csomaköz-Tökös /Ciumesti-Bostänärie/ lelőhelyen felszíni gyűjtésből a klasszikus Nyírség anyag mellett zsinegdíszes szórvány is imert.

1 Ezekben az esetekben, mivel zömmel terepbejárásból származó, vagy ásatáson szórványként előkerült leletekről van szó (tehát biztos stratigráfiai megfigyelés hiányában) nem tulajdoníthatunk kronológiai jelentőséget a fenti jelenségeknek; valószínűleg arról lehet csupán szó, hogy ugyanazt a kedvező fekvésű helyet foglalták el a különböző korszakok emberei. Bizonytalan kronológiai helyzete ellenére J. Bátora a K-szlovákiai zsinegdíszes kerámiát (ahogy L. Hájek elnevezte (HÁJEK 1961, 65) vagy Bárcatípusú zsinegdíszes kerámiát (ahogy J. Vladár később átkeresztelte (VLADÁR 1966, 93) a NyírségZatín elé keltezte, szerinte ugyanis ez a K-i eredetű társaság tette tönkre a Baden-kultúrát és úgy vélte, hogy fontos szerepet játszhatott ez a népcsoport a szlovákiai bronzkor kialakításában (BÁTORA 1981, 7-8, Abb. 1.; BÁTORA 1983, 174, 178). K-Szlovákiát és a hozzá csatlakozó Kárpátalja É-i részét a K-szlovákiai halomsírok népe foglalta el; régészeti hagyatékukat V. Budinsky-Kricka stiláris alapon két fázisra osztotta, mely szerint a korábbi fázisban a sírmellékletként elhelyezett edények jobbára díszítetlenek (BUDINSKY-KRICKA 1967, 353). Ezt a korábbi fázist nagy valószínűséggel a Makó-kultúrával párhuzamosíthatjuk. Erre az időszakra tehetjük az ún. Dreveníktípust, amit J. Bátora a Nyírség-kultúra helyi szepességi variánsának tartott (BÁTORA 1981, 7), J. Vladár szerint azonban inkább egy helyi „késő aeneolitikum végi", Vucedol és Zsinegdíszes hatást mutató, helyi jelenség lehet (VLADÁR 1970, 225, 227; VLADÁR 1972, 69). A kora bronzkor eleji datálás mellett szól a Makó belsődíszes talpas táljaira emlékeztető bekarcolással és zsinegbenyomással díszített belsődíszes talpas tálak előfordulása a Dreveník-típusban. A K-szlovákiai halomsírok kerámiaanyaga kettős képet mutat: egyrészt egy Kárpátokon belüli tradíciót figyelhetünk meg, melyet a Makó-, esetleg a Nyírség-kultúráktól vehetett át; másrészt egy 1 Németi J. szíves szóbeli közlése Kárpátokon kívüli erős Zsinegdíszes alap mutatható ki, ez alapján a Lubaczów- és a FelsőDnyeszter vidéki Zsinegdíszes-csoportttal hozták genetikus kapcsolatba (BUDINSKY-KRICKA 1967, 352-355; NOVOTNÁ 1987, 92-94; MACHNIK 1998, 257-273, a legújabb irodalommal). Mivel a kerámiaanyagban a zsinegdíszes hagyomány a meghatározó, ezért elképzelhetőnek tartjuk, hogy a K-szlovákiai halomsírok (ezidáig ismeretlenek voltak a településeik) és a Bárca-típusú zsinegdíszes kerámia települései (melyekhez nem tudtak temetkezéseket rendelni) ugyanahhoz az etnikumhoz köthetők. KORA BRONZKOR II. (3. térkép) A kora bronzkor középső időszakában a Nyírségkultúra foglalta el a Felső-Tisza-vidék nagy részét, miután a megelőző periódusban a Vucedol C-ből kiszakadt csoport az Alföld K-i peremén haladva elérte a Berettyó torkolatától a K-szlovákiai síkságig terjedő területet, amit benépesített (lásd: 2. és 3. térképet). Viszonyát a Makó-kultúrához már tárgyaltuk; egyre valószínűbbnek tűnik azonban, hogy párhuzamosan a klasszikus Nyírség-kultúrával a Makókultúra egy késői fázisa élt; ezt látszik bizonyítani Oszlár-Nyárfaszög lelőhelyen egy Makó gödörben (1077. gödör) előkerült Tiszapalkonya-típusú (KALICZ 1968 Taf.XXVII./8.) kis füles bögre (KOÓS 1998, 10, 14, Abb.13.1.). A korábban már említett terepbejárási adatokon kívül Polgár-Basatanyán feltárt két gödörben a Baden- és a Nyírség-kultúra anyaga keveredik egymással (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963, 516-519; Suppl.2. - összesítő térkép), ennek a magyarázata nyílván az lehet, hogy a korábbi késő rézkori gödrökbe ástak bele a kora bronzkor idején. K-szlovákiában ebben az időszakban talán még élhetett a K-szlovákiai halomsírok népének második fázisa, amit V. Budinsky-Kricka különített el a Nyírség-Zatín-nal rokon kerámiaformái alapján (BUDINSKY-KRICKA 1967,353-355). A Dunántúl nagy részét és a Dráva-Száva közét ekkor a Somogyvár-Vinkovci-kultúra A2-B1 fázisa foglalta el, míg a Duna mentén - főként Budapest-Csepel területére összpontosulva - megjelenik a Glockenbecher-Csepel-csoport (BÓNA 1993b 13-14; ECSEDY 1979, 110, Abb.9-10.; BANDI 1984, 128; TASIC 1984, 26-28; DIMITRIJEVIC 1982, 18-20, Abb.8.; GUMÁ 1997, 100-101;