Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Dani János: A Kárpát-medence ÉK-i részének kulturális és kronológiai kérdései a kora bronzkor időszakában

KALICZ-SCHREIBER 1989, 252, 256-257, Abb.89., 11; KALICZ-SCHREIBER 1991, 10-11, 9-10. kép, 12. kép; KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1998, 327-343, Abb.2., 12.). A Nyírség kialakulásával nagyjából egyidőben a Gyula-Rosia-csoport (egy Somogyvár-Vinkpvci ág) a Körösök vidékére vándorolt fel D-felöl, és elfoglalta a Körös-völgy barlangjait is (BÓNA 1993b, 15; ROMAN-NÉMETI 1986, 218-229; EMŐDI 1985, 123-143; HALASI-EMŐDI 1985, 232-234). Korábban a csoporthoz tartozónak vélte Bona I. a Gáborján-Csapszékparton előkerült urnasírt (BÓNA 1993a, 79, 91. jegyzetpont). A sír kerámiaanyagának elemzése alapján sikerült kimutatni, hogy a Makó-kultúra sírjáról van szó (DANI 1998, 57-59, Abb.2., Abb.3/1-3). A Gyula-Rosia-csoport csontvázasán temette el halottait (HALASI-EMŐDI 1985, 232-234; ROMANNÉMETI 1986, 229; ROMAN-NÉMETI 1990, 35), ez is azt bizonyítja, hogy az urnás-hamvasztásos rítusú gáborjáni sír nem köthető a csoporthoz. Vásárosnaményben 1984-ben Czine Miklós telkén előkerült csontvázas sírt is a Gyula-Rosia-csoport sírjának tartotta Bona I. (BÓNA 1993a, 78). A halottat jobb oldalán zsugorítva temették el, hét edényt adva mellékletként (Vll.tábla; VlII.tábla). A leletmentést végző muzeológus megfigyelése alpján K-Ny-i tájolású volt a sír. Az edények közül négy az arccal szemben, egy behúzott peremű tál a térdhajlatba, egy turbántekercses hasú fülesbögre pedig a térd elé volt helyezve,

2 a hatodik edényt a találáskor valószínűleg kimozdították eredeti helyéről, így helyzete nem ismert. A rítus alapján és a mellékletként letett edények formai és díszítésbeli sajátosságai alapján a Füzesabonyi-kultúra egyik temetkezésének terthatjuk a sírt. Ennek az időszaknak az elején válhatott le a korai Somogyvár-Vinkovci(Al)-ból a Duna-Tisza közén (a Csík- és a Dong-ér között) az Ada-csoportot létrehozó népesség (BÓNA 1993b 15; HORVÁTH 1981 7-30). D-ről (a Bubanj-Hum III. tömbből kiszakadva) vándorolt a Szárazér-Maros-Aranka közti törzsterületére az Óbéba-Pitvaros-csoport (BÓNA 1965, 17-39; BÓNA 1993b, 13), ez nagyjából a román és szerb kutatók által használt korai Maros-kultúrá2 A sírfotón (VIIItábla/1) az itt közölt edényeken kívül látható kis füles bögrét és behúzott peremű tálat sajnos restaurálásuk miatt nem sikerült lefotózni. JAM. Régészeti Adattára: 96.5. A leletmentést Felhős Szabolcsné végezte, a leletek a vásárosnaményi Beregi Múzeumban találhatók. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Felhős Szabolcsnénak, aki a leletek közlését átengedte! nak (Maros la) feleltethető meg, melyet Mokrin I, Ószentiván, Perjámos /Periam/ I-IV, valamint Battonya, Szőreg és Deszk A korai sírjai képviselnek T. Soroceanu kronológiájában (SOROCEANU 1992, 124; GUMÄ 1997, 101-102). A Dunántúl legkeletibb, Duna menti, részein úgy tűnik a kora bronzkor I. és II. időszakának váltása idején kezdődik meg a Nagyrév-kultúra kialakulása egy Somogyvár-Vinkovci-ágból, melyet Bona I. és Szabó G. a Proto-Nagyrév-nek nevezett el (BÓNA 1993 b 14; SZABÓ 1994, 61-71; SZABÓ 1992, 82-84). A kora bronzkor II. fázisát Erdélyben az Erdélyi-középhegység K-i felét, a Torockó-hegységet és a Maros völgyének É-i részét elfoglaló Copäcenicsoport, valamint az Erdélyi-középhegység D-részét és a Maros völgyét elfoglaló Çoimus-csoport (CIUGUDEAN 1995, 146-147; CIUGUDEAN 1996, 96-110; CIUGUDEAN 1998, 70; ANDRITOIU 1989, 39-56; ANDRITOIU 1992, 19-26; ANDRITOIU 1995, 234-237; ROTEA 1993, 74-84, Pl.VII-XI.; ROTEA 1995, 154-158), Erdély DK-i részén a Schneckenberg-kultúra B-C (Näieni) fázisa jelenti. A Kárpátoktól D-re (Olténiában és Havasalföldön) a Glina-kultúra IV. (Ostrovul Corbolui) fázisa élhetett (ezt igazolhatja a névadó lelőhelyről közölt, a Nyírség-kultúra kis füles korsócskáira rendkívül hasonlító füles korsócska is) (CIUGUDEAN 1996, 100, 109-110, 144-145; CIUGUDEAN 1995, 143144; SZÉKELY 1997; ROMAN 1983, 124, Taf.L; ROMAN 1985, 118, Fig.1.3., Abb.3.; ROMAN 1987, 351; ROMAN 1988, 218; GOGÂLTAN 1995, 56; SCHUSTER 1998), ill. Erdély DK-i részén a Jigodinkultúra (ROMAN-JÁNOS-HORV

ATH 1973, 559574; ROMAN 1975, 153, 155, Abb.l.; ROMANOPRITESCU-JÁNOS 1992, 77, 143-188, Taf.66147.,Beilage 1-4.; SZÉKELY 1997). A Nyírség-kultúra a legszorosabb kapcsolatokat a Nagyrév-kultúrával mutatja. Erről a kapcsolatról tanúskodó leleteket mindkét kultúrában találhatunk (BÓNA 1993b, 21.). Bona I. közölt Szolnok-Szőlőhalomról egy sírt, melyben volt egy áttört, hengeres talpon álló, kétfúles függeszthető edény, melynek hasa igazi vésettinkrusztált Nyírség ornamentikával van díszítve. A sír a korai Nagyrév-kultúra (Ökörhalom fázis) sírja (BÓNA 1963, 12, 13, 20; Pl. V/4, 4a). Ugyanő Vác környékéről közölt egy Kőtöréstípusba sorolt füles kancsót (BÓNA 1963, 17, 22, XIII/11.) amelynek formája és vésett-inkrusztált díszítései is erős Nyírség hatásról tanúskodnak.