Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)
A Kisfaludyak ősei: a Csákok
elhelyezkedéséből világosan kirajzolódik a Csákok ősi terjeszkedési zónája, a Vértes-hegység és környéke, annak déli lejtőitől egészen a középkori Fejér vármegye északi határáig (1. térkép). A szállásterületeket Győrffy György is górcső alá vette azzal a céllal, hogy igazolja nézetét, mely szerint a fejedelmi névsorban az Árpád és Fájsz uralkodása közötti tekintélyes intervallumban Szabolcs, a Csákok őse ült a fejedelmi székben. Győrffy abból indult ki, hogy - a helynevek alapján - a 10. század folyamán fejedelmi címet viselő személyek a Duna vonala mellett vándoroltak ingaszerűen téli és nyári szállásuk között, míg a hercegi (dukátusi) cím viselői csak egy-egy rövidebb Duna-szakasz mellékvizei mellett ütötték fel szálláshelyeiket. Árpád fiai ebből a szempontból a hercegekre jellemző módon mozogtak, míg Árpád, Fájsz és Taksony a fejedelmekre jellemző módon. Győrffynél akkor kerül a képbe Szabolcs az Árpádot követő fejedelem lehetséges kilétét illetően, amikor olyan, az akkor élő családtagok közül a legidősebb férfinak számító rokont keres az Árpád-házban, akinek téli-nyári szálláshely közötti vándorlása a fejedelmekéhez hasonló. Az elmélet igazolására Győrffy Csákvárt említi mint nyári, és a mai Pusztaszabolcs helyét a Csepel-szigeten mint téli szálláshelyet, amelyek távolsága fejedelmi vándorlási útvonalra vall. Arra a kérdésre pedig, hogy miért tűnt el Szabolcs neve a fejedelmek sorából, azzal válaszol, hogy a trónkövetelőként való fellépéshez is elég erős Csákok ellenfelei ily módon próbálták meg kitörölni őt a későbbi korok emlékezetéből. 37 A kutatások szerint a Csepel-szigettől a Vértesig és a Sárvízig terjedő terület jelentős hányada, a Vértes-hegység és a Mezőföld egy része Szabolcs halála után is a Csákoké maradt, míg a vezéri sziget és a Duna-part a mindenkori fejedelemé lett (ennek lehet emléke Fájsz falu Kalocsa környékén a 948 körül országló Fájsz fejedelem után). Ezt a területet azután tovább faragta Szent István királyunk (1000-1038), aki a Komáromtól Bánhidán és Bicskén át Budára vezető utat és környékét elvette a nemzetségtől. 38 Egyszóval a későbbi Fejér vármegye területét birtokolta a Csáknemzetség, és amikor ennek egy része kikerült fennhatóságuk alól, a Vértes-hegység - benne a vértesszentkereszti nemzetségi monostorral - lett szállásuk központja (2. térkép). 37 Győrffy 1970, 210-21 l.pp. 38 Győrffy: Tört. földr. II. 327.p.
