Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludyak ősei: a Csákok

Ugrin 2 , mint láttuk, nagy birtokszerző volt, tisztségei és rokonsági kapcsolatai ré­vén számos kisebb-nagyobb jószághoz jutott, amelyek később döntően meghatá­rozták a család vagyonos­ságát. Az általa elkezdett birtokszaporítási tevékeny­séget testvére - vagy tán csak unokaöccse -, Miklós folytatta, akiről Ugrin 2 halá­la után nyolc évvel hallunk először. Amennyiben utóbbi elhalálozási dátumát vetjük össze Miklós 3 elhunytának évszámával (1239), akkor a 35 évnyi differencia arra enged következtetni, hogy csupán unokatestvéri vi­szonyról volt szó kettejük között. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy Miklós első és utolsó gyermekének születése között mintegy 27-28 év telt el, vagyis akár közte és bátyja között is feltételezhetünk ek­kora korkülönbséget. Szintén nem elhanyagolható az sem, hogy mind ok­leveleink, mind az azok feldolgozásával életre kelt későbbi szakmunkák testvéri viszonyról beszélnek kettejük esetében. 39 Mindenesetre Ugrin 2 birtokait a nagy birtokadományozóként számon tartott II. András király hű embereként ismert Miklós 3 örökölte, aki maga is hivatkozott arra, hogy az egykori érsek őt fiaként tartotta számon. 40 A Magyar Országos Levéltárban található, Kisfaludy Mihály részére készí­tett családfa kiegészítő szövegrészei ezt úgy magyarázzák, hogy a főpap 2. térkép Csák-birtokok Fejér megyében a 13. században Hervay 122.p. - „Testamentum Nicolai comitis fratris bone memorie Ugrini quondam Strigoniensis archiepiscopi" MOL DL 61129, Fejér IIl/2.227.p. - „Ugrinus, qui me pro filio habebat..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom