Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

be, a lyukas csépnek pedig mind a nyelét, mint a hadarójait átfúrták, s ezeket a lyukakon átfűzött szíj köti össze.

80 Cséppel kukoricát is csépeltek.

81 A cséppel való cséplés olyan helyeken, ahol nagy csűrök voltak, a csűr piacán, ahol csűr nem volt, a szabadban nagy gonddal elkészített szérűn történt. Ahol szabadban csépeltek, ott rögtön aratás után megkezdték a cséplést, s az őszi esőzések előtt be is fejezték. A csűrös településeken fedél alá tudták rakrii a gabonát, ezért itt a cséplés egész télen át folyhatott, néha az újat is megérte. Ilyen tájakról jártak cséplőmunkások a csűr nélküli Alföldre, s a maguk gabonáját csak azután csépelték el, ha vándorútjukról hazatértek.

82 A cséplésnek, különösen a gabona szérűn való elhelyezésének módjában voltak táji különbségek, de a cséplés munkamenete lényegében mindenütt hasonlóan folyt (az oldalára fektetett gabona kalászait addig verték és rázogatták, míg a mag teljesen ki nem hullt belőle). A cséplés munkájában részt vevők száma eltérő lehetett. A kisparasztok néha kalákában végezték, ilyenkor nyolcan, tízen is összefogtak, néha azonban magukban végezték, különösen a téli hónapokban, amikor egy-egy alkalommal csak annyit vertek ki, amennyit a malomba kellett vinni őretni. A nagyobb gazdaságokban 6-8 tagú vándor cséplőbandák csépeltek. A hegyvidékekről aratás-cséplés idején valóságos népvándorlás indult meg az alföldi tájakra. Ez az évenként megismétlődő vándorlás igen nagy szerepet játszott a népi kultúra kicserélődésében, keveredésében is. Jellemző, hogy a vándor cséplőmunkások olyan vidékeken is bőségesen kaptak munkát, ahol a nyomtatás szokása dominált. Különösen a nagyobb uradalmak szívesebben dolgoztattak cséplőkkel, mint nyomtatókkal, mert a cséplők tisztább munkát végeztek és igénytelenebbek is voltak. Ezzel szemben a nyomtatók lovaikkal sok kárt tettek, sok bosszúságot okoztak az uradalmaknak.

83 A cséplés és nyomtatás földrajzi határvonalát nem is lehet élesen megvonni. Általában a múlt század első felében az Alföldön sok nagybirtokon szívesebben csépeltettek, középbirtokon és módosabb parasztbirtokon inkább nyomtattak, a szegény- és kisparasztok szintén nagyobb részt csépeltek.

84 Az Alföld peremvidékén és Erdélyben általánosan inkább csépeltek. A magnyerés világszerte ismert másik formája, a nyomtatás tehát inkább az alföldi részeken volt szokásban. A nyomtatás eszközei szintén évszázadok ha80 K. Kovács László 1950. 41-95; Stephens 1855-1868. II. 354-355; Imre 1941. 34; Túri 1931. 52-65; Gyutay 1934. 35^0. 81 Seemayer 1934. 33-34. 82 Stephens 1855-1868. II. 329; Magyar Gazda 1843. 1526; Calendarium Oeconomicum Perpetuum 1751. 2; Galgóczy 1865. 127. A szérűkészítés módozataival gazdasági szaklapok is foglalkoztak. Az volt a lényeges, hogy a talaj kemény legyen, ne porozzon, ne töredezzen. Ezért egyes helyeken nemcsak lenyesték, ledöngölték, hanem polyvás sárral le is tapasztották. Olyan adatunk is van a Felvidékről, hogy a sárba marhavért kevertek, abban a hitben, hogy ezzel jobban köt a sár. Cothard 1888. 244-253; Falusi Gazda 1858. 191. 83 Magyar Gazda 1843. 1213-1214. Itt Fejér megyei birtokosok panaszkodnak a magyar nyomtatókra, cséplőkre, akik nem olyan szorgalmasak, mint a svábok. 84 Vö. Kiss Lajos 1929. 22. 162