Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

vonatkozásában sikerült is, de az üzemanyagok minőségét 1944 előtt nem sikerült szabványosítani, ami igen sok gondot okozott pl. egyes traktorok és más motorok működtetésében. *

17 A kézi-, illetve az igaerővel vontatható egyszerű eszközökön igyekeztek olyan újításokat végezni, hogy azok célszerűen, nagyobb teljesítményű búza-, toló-, csuklófejű („Rapid") kapákat ajánlanak. Thomka Rudolfé közönséges kasza másfajta szögbeállításával remél munkaerő-megtakarítást, s nagyobb teljesítményt. Mind változatosabb formákban, többféle kiegészítő alkatrészekkel ellátott ekekapákat gyártanak, melyek már 3-5 fajta munkaművelet elvégzésére is alkalmasak (talajlazítás, porhanyítás, gyomirtás, ormó húzatás, töltögetés). Az 1930-as évek végétől több, leegyszerűsített kézi változatát készítették el a különböző kukoricamorzsolóknak, szecskavágóknak, répareszelőknek, darálóknak, melyek akár a legkisebb gazdaságokban is beszerezhetők voltak, hiszen áruk néhány pengő volt, de a munkát igen megkönnyítették. Újra kezdenek divatba jönni a múlt században feltalált kézi vető-, ültető alkalmatosságok.

118 Az igényesebb vevőknek modernebb elven működő kézi eszközök is álltak már rendelkezésre, mint a magasnyomású permetezőgépek (kézi pumpával!), szőlőzúzók, sajtók stb. Ezek a sokszor nagy hanggal beharangozott egyszerű eszközök azonban lényegében semmit nem változtattak a munkamódokon, sem a termelésben. Jelentőségük inkább abban mérhető, hogy a parasztgazdák érdeklődését mindinkább felkeltették az újítások iránt. így azokban a gazdaságokban, ahol az egyensúly némileg helyreállt, jelentkezhettek azok a gépi újítások, melyek már lényegbe vágóan módosították a termelés színvonalát. Az igával vontatott eszközök között igen jelentős volt a vetőgép, mely mint láttuk, az első világháború előtt még nem tudta kiszorítani a kézi vetést.

119 Az 1930as években nálunk elsősorban a Kühne gyár fejlesztett ki olyan könnyű, mégis precíz, pontosan állítható, lényegében mindenfajta mag vetésére alkalmas, viszonylag olcsó 12-14 soros vetőgépeket, melyek kielégítették egy 15-20 holdas, vagy annál valamivel nagyobb gazdaság minden igényét. így 1938 után olyan rohamosan kezdett terjedni a gabonafélék géppel való vetése, hogy már szinte kuriózumnak számított a kézi vetés (nagyon kis parcellák, vízállásos földek stb.). A ve117 Kneusel-Herdlicska Ernő 1921. jan. 8. 30; Gesztelyi-Nagy László 1942. 132. 118 Leggyakoribb a négyzetes kukoricaültetésre alkalmas egyszerű szerkezet, mely nem más, mint egy fogantyúval ellátott cső, végén kacsacsőrszerűen szétnyitható szerkezettel, melyet a fogantyúra kötött zsineggel vagy dróttal lehet működtetni. A csőbe néhány szem kukoricát dobtak, leszúrták a földbe, majd szétnyitották a csőrszerű szerkezetet, így a mag a földbe hullt. Igen kedvelt volt az ekekormányra szerelt vetőszerkezet is, melyet a falusi kovácsok is elkészíthettek . Egyes vidékeken különböző kétkerekű, két-három csoroszlyával rendelkező vetőszerkezetekkel is találkozhattunk. Ezek is többnyire falusi barkácsmunkával előállított egyszerű gépek voltak. Kosa László 1969. 66-69. Ilyen szerkezeteket a romániai egykori Dél-Bihar, Arad, Temes megyékben ma is széltében láthatunk. 119 A század elejéről származó vetőgépek ismeretében meg kell állapítanunk, hogy a korábbi „makkos", „hengeres" vetőgépek még nem voltak tökéletesek, mert az elvetendő magmennyiséget, a pontos tőtávolságot nem lehetett velük hibátlanul beállítani, amellett kezelésük, vontatásuk is nehézkes volt. 251