Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

tógépek egyszerű kezelését a parasztgazdák már megtanulták, de a különböző terményféleségekhez szükséges csőátállításokat, alkatrészeket, a vetőmag mennyiségének kiszámítását már kevesen tudták elvégezni, emiatt a különlegesebb beállítást igénylő növényeket még sokáig kézi eszközökkel végezték. (Bár a Szatmár megyei Vámosorosziban Nagy Gyula molnár szerkesztett egy kezdetleges négyzetesen ültető vetőgépet, de ez csupán a pallagi (Debrecen) Mezőgazdasági Akadémiáig jutott el, ahol vele kísérleteket folytattak. A háború alatt a gép elpusztult. (A szerző helyi gyűjtése.) A vetőgéphez hasonlóan problémákkal találkozunk a különböző rögtörő talajművelő eszközök vonatkozásában is. A régi, házi készítésű fakeretes fogasboronák már csak az ország peremterületeire szorultak vissza, vagy csak kisegítőeszközként tűrték meg az udvarokon, s helyüket a különböző gyári vasfogasok foglalták el. Ezeket korábban falusi kovácsok is készítették, de 1938 után szinte mindenütt a szabványosított („nehéz", „közepes", „könnyű", „magtakaró") boronákkal találkozhattunk. Csak nagyobb gazdák vásároltak tárcsás boronákat, mert ezek vontatására erős igaerőre volt szükség, de még ezek is ritkán használták az állatokat kínzó szerszámokat, hanem ezek gyakran évekig rozsdásodtak az udvarokon, tanyákon. Ami a hengereket illeti, a gyári készítmények (többtagú, homokkal vagy vízzel tölthető, súlyozható hengerek) csak a modernizálásra törekvő, tanult gazdák portáján bukkannak fel, zömmel még a hagyományos egy-, vagy háromtagú, kerékgyártó műhelyekben készített hengereket használták. Ugyancsak országszerte használták még a különböző típusú tüskeboronákat. A gazdasági szakírók a mezőgazdaság gépesítését ebben az időben általában a következőkben jelölték meg: 1. Segítségével munkaerő takarítható meg. 2. Egyes munkaműveletek eszközeit, gépeit az okszerű kihasználás végett egymással egyesíteni lehet. 3. A gépek a munkát meggyorsítják, a termelés menetét megrövidítik. 4. A munka és a termelés minőségét javítják. 5. Javítják a terméseredményeket. 6. Nyersanyag-megtakarításhoz vezetnek. 7. Könnyítik az emberi munkát. Természetesen utalnak a szakírók arra, hogy mindezek a feltételek csak optimális körülmények között érvényesülnek.

12 E tényezők közül a parasztgazdaságokat főként a 3-7. pont érdekelhette elsősorban, de azok sem egyformán. Különösen nem a különböző birtoktípusokban. 120 Farkas Árpád 1943. 5-31; Uő. 1944. 99. 121 A parasztgazdaságok birtoktípusait főként szociológiai szempontból vizsgálta Erdei Ferenc több munkájában. Vö. Erdei 1934; Uő. Parasztok, é. n.; uő. 1942. 142-236; A magyar mezőgazdaság technikai fejlesztésének kérdéséhez jó adalékokat találunk: Feyér Gyula 1942. - kötetben. Ezen belül; Zendy Ferenc i. m. 397-408. A kisüzemek gépesítésének fontosságát főként a minőségjavításában látják. Bakó László 1937; Farkas Árpád 1944; Éber Ernő 1938. 252