Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Viga Gyula: A kecske kultuszához

„Mennek a fecskék, Jönnek a kecskék. Húzd, meg a farkát, Peregnek az almák." Ugyancsak a gyermekek játékához kapcsolódik a következő kiszámoló (Szín): „Ej kecske, bakkecske, Hová mégy te menyecske? Szántóföldön ugrosok, Egérlyukba bujdosok." A zempléni hegyvidéken - ha három ember csépelt együtt - a következő ritmusra verték a cséphadaróval a kévéket: „B.ssz-kecs-két, Szé-pecs-két, Me-nyecs-két!" (Pony) A kecskenyájra vonatkozó széki találóskérdés így hangzik: „Erdőn által vasvillás vitézek járnak."'

0 Egy ormánysági gyermekdal szövegében: „A tavaji kerbe, Benne marat kecske, Dopt ki belüllel Dopt ki belülle!"

7G A Borsod megyei gyermekjátékok között LAJOS Árpád gyűjtéséből ismerjük a kecskézést. A kecske háromágú ágasfából kivágott, 15-25 cm magas állványka, melyet a játéktér közepére állítottak. A játékosok - csak fiúk - két csapatra oszlottak, s a kezükben levő hajítófával (kámbafa, kámpafa) felváltva igyekeztek eltalálni a kecskét. A két csapat szemben állt egymással. Ha valaki talált, akkor az ő csapata szedhette össze az eldobott hajítófákat, s használhatta fel azokat a következő játék során. Így a játék folyamán igyekeztek elnyerni a csapatok egymástól a hajítófákat.

77 Gyakran szerepel a kecske figurája szólásainkban, közmondásainkban is. Ezen szólások zöme azonban általánosan ismert más európai nyelvekben is. ,,A kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon!" szólás ismert a francia nyelvben, „A bakot teszik kertésznek" pedig a német népnyelvben.

78 „A v.n kecske is megnyalja a sót" közmondásunk már 1708-ban szerepel PÁPAI-PÁRIZ Ferenc latin-magyar szótárában, a „Kecske sem menne a vásárra, de ütik hátul" közmondás pedig már 1669-ben felbukkan CZEGLÉDI István Kassán készült munkájában.

79 Ha ezen adatokat nagyobb számban vizsgáljuk, akkor úgy látjuk, hogy kifejezi, kijelöli a kecske helyét, szerepét a nép életében, s jelzik népünknek az állattal való kapcsolatát, rávonatkozó ismereteit is. Ezek persze gyakran hangulati elemekből leszűrhető tanulságok, nem igazolhatók egyértelműen, a nyelv finom árnyaltsága s 75 KRIZA J., 1975. 278. 76 KISS G., 1957. 286. 77 LAJOS A., szíves közlése. 7S SZABÓ E., 1894. 251. 79 SZARVAS G.-SIMONYI Zs., II. 144.