Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szabó László: A parasztüzem szervezetének néprajzi vizsgálata
mékek feldolgozásánál új eljárások, tisztább eszközök, tisztán tartható építmények emelése stb.). Mondanunk sem kell, hogy mindez a hatás nem egyenlő mértékben érte az egész magyar parasztságot, s az addig egységes területeken egyenlőtlen fejlődés indult meg, sőt társadalmi rétegenként is más-más az átvétel, meghonosítás üteme. Ez az egyenlőtlen fejlődés az addigi táji üzemtípusokat differenciálja. A hatásoknak inkább kitett területeken az átvétel gyorsabb, illetve az anyagilag jobb feltételek között gazdálkodó rétegek hamarabb vehetik át az üzemszerkezetet, munkaritmust is módosító újdonságokat. Függ az átvétel és modernizálás üteme a táji adottságoktól is. Jól tudjuk, hogy a paraszti termelőeszközök a mezőgazdaságban, de más területen is jellegzetesen alkalmazkodtak a tájhoz. A táji adottságok tartották fenn sok helyen a sarlós aratást, tették szükségessé a ki nem csépelt gabona fedél alatt tárolását a kézi cséplés idején, s ezek alakítottak ki járműtípusokat, amelyek aztán más-más vonójószágot is igényelhettek (ökör, ló, bivaly, szamár, öszvér). Az új technikák meghonosodása lehetővé tette azt, hogy az évszázadok óta célszerűen kialakított épületek jelentősége háttérbe szoruljon, megváltozzék a munkaritmus, jelentőségét veszítse egy-egy korábbi érték (pl. csűr, abora, szérűskert). Mivel az üzemszervezetet az össztevékenység, az összes munka oldaláról szemléljük, megállapíthatjuk, hogy a technikai, technológiai és termelési objektum változások a parasztüzem szerkezetét befolyásolták. A paraszti erkölcs és életrend szerint ugyanis a könnyebb technika, gyorsabban elvégezhető munka nem a pihenőidőt növelte; megmaradt az összmunka addigi mennyisége, s az új technikával felgyorsított folyamat utat nyitott más, új tevékenységek gazdaságba való bekapcsolása előtt, s ez szerkezeti változáshoz vezetett. 5. A parasztüzem termelésének célja szükségszerűen a paraszti világ határain belül marad, mert különben önmagát szüntetné meg. Mint már korábban is kifejtettük, a néprajz számára a paraszti társadalomnak csupán az a tagja, csoportja érdekes elsőrendűen, amelyik megmarad a paraszti keretek között, s nem arra tör, hogy azt elhagyja, kilépjen belőle. 47 A parasztgazda, ha már úri birtokossá alakul át, maga nem végez paraszti munkát, meghaladja a közösség által elfogadott paraszti normákat, életvitelt, nem tekinthető a közösség tagjának. A parasztüzem termelési célja ezért mindig az, hogy a paraszti világ keretei között közelítse meg a társadalmi ideát, s ezen a határon belül biztosítsa a legmagasabb életnívót. Már említettük, hogy bár a föld tulajdonjoga nem befolyásolja vizsgált korszakunkban az üzemszerkezetet lényegesen, az üzem működésének célja azonban mindig az, hogy saját földtulajdont szerezzen a család a maga és a majdani utódok számára. Ez a földnagyság mindig arányban áll a család létszámával, a közösségre jellemző arányokkal, méretekkel. Vizsgálataink szerint alapvető cél országszerte - ha ez adott társadalmi szinten lehetséges -, hogy az utódok a birtok felosztása után életképes, legalább középszintű társadalmi helyet biztosító birtokrészeket kapjanak, amely aztán az ő utódaiknak is lehetőséget ad arra, hogy egy élet munkájával hasonló méretűt kapjanak. Az Alföldön pl. az a cél, hogy egy kb. 7 kh-as, már tanya építésére alkalmas föld jusson minden családtag számára. 48 Amennyiben ezt nem érhetik el, s a társadalmi szint lényeges esése következnék be, másképpen védekeznek ellene (pl. születéskorlátozás). A társadalmi szint megőrzése torz arányo47 Ua. il2-114. 48 A terület és a folytatott gazdálkodási ág ezt nagymértékben módosíthatja. A Duna-Tisza közti rossz minőségű homokon (Szabadszállás-Aranyegyháza, Kecel, Kiskunmajsa) az ideális nagyság állattartó tanya eseten 15-20 kh, benne legelő.
