Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szabó László: A parasztüzem szervezetének néprajzi vizsgálata

kat alakíthat ki a paraszti erkölcsben egy-egy közösségen belül, ha ennek egész kö­zösséget befolyásoló objektív okai vannak (pl. a nagybirtok jelenléte, földvásárlás igen korlátozott volta). Az egyke, általában a születéskorlátozás ilyen esetben ha­tással lehet az üzemszerkezetre is, hiszen az élőmunka családon belüli arányát csök­kenti, visszaszorítja és mással helyettesíti (cseléd, napszámos, vő). 49 A parasztüzem alapvetően két kölcsönösen összefüggő, egymást befolyásoló üzem­egységre osztható. A háztartásra és a termelőüzemre. A háztartás lényegében a csa­lád fogyasztását, napi életét szolgálja; félfeldolgozó, tartósító munkái (szövés, fo­nás, varrás, élelmiszerek előkészítése, tartósítása: disznóvágás, aszalás, befőzés, toll­fosztás stb.) és napi munkái (főzés, mosás, gyermeknevelés, disznó-, baromfigondo­zás stb.) önmagában a létfenntartást szolgálják, s ennek mindenkori szintje vagy szintemelési szándéka a termelőüzem hatékonyságával szorosan összefügg. A ház­tartás működése, ha túlzott célokat tűz maga elé a család, az adott és elfogadott társadalmi szint alatt marad (földvásárlási szándék, házépítés kényszerű visszafo­gottságot okoz), ha pedig céljai társadalmi helyzeténél alacsonyabb szintűek, pa­zarláshoz vezet. A közösségi normák - ha egy közösségben rendesen működnek ­a kettő harmóniáját igyekszenek megvalósítani adott társadalmi szinten. Ez az idea, a kettő harmóniája lehet számunkra mérvadó a vizsgálatnál és a típusalkotásnál. Azoknál az üzemeknél, ahol a háztartás és a termelőüzem közötti egyensúly a kö­zösségi normáknak megfelelően nem áll fenn, nem tanulmányozható a tipikus üzem­szervezet, a közösségre jellemző üzemtípus. 6. Egy család össztevékenységére épülő, közösségi normák által szabályozott, adott föld- vagy működési területen termelő, megfelelő technikai, technológiai szin­ten álló parasztüzem belső rendje a munka jellegű tevékenységszerkezet segítségé­vel vizsgálható. Munka jellegű tevékenységeknek nevezzük mindazokat az üzemi keretek között lezajló, háztartáshoz és termelőüzemhez kapcsolódó cselekményeket, amelyek az adott közösség normái szerint értékképzőek, s a családüzem céljait se­gítenek megvalósítani. Ha egy adott tevékenységsor hosszabb időn át rendszeresen ismétlődik, jellege azonos és értéket állít elő, akkor azt a tevékenységsort vagy rendszert önálló üzem­ágnak kell tekintenünk a parasztüzemen belül. Nem szükséges, hogy ez kötődjék eszközhöz, objektumhoz, földterülethez vagy egy személyhez, csoporthoz. Pl. szinte eszköztelen cselekedet az erdei gyűjtögetés, rőzseszedés, de a háztartás szempont­jából értékképző, s az év meghatározott szakaszában rendszeresen ismétlődik. Ön­álló üzemágnak tekinthető a parasztüzemen belül pl. a kaskötés, gyékénytároló edé­nyek fonása, nádazás, ha az nem saját részre, hanem mások számára készül rend­szeresen. Társadalmilag elfogadott, paraszti világkép szerint hasznos és néha jö­vedelmező cselekvés az állatgyógyító, orvosló, léleklátó tevékenység is, bár ez egye­di volta miatt (egy közösségen belül 1-2 ilyen ember van csupán) önálló és közös­séget jellemző tevékenységnek nem fogható fel. A felsorolt példák alapján világos, hogy a földműveléssel, állattartással, kerti gazdasággal, baromfineveléssel, ipari tevékenységgel összefüggő tevékenységeket természetszerűen önálló parasztüzemen belüli üzemágnak foghatjuk fel, csakúgy mint a fuvarozást, részes aratást, summásságot, méhészkedést, böllérkedést stb. A fentiekből az is következik, hogy valamennyi parasztüzem - még a legtisztáb­ban speciális növény- vagy állatkultúrát, tevékenységet folytató is - vegyes tevé­kenység szerkezetű üzem. Tájanként, társadalmi rétegenként, koronként azonban kirajzolódik valamely jellemző arány a különböző tevékenységek között, s ez fel­49 ANDORKA Rudolf, 1969.

Next

/
Oldalképek
Tartalom