Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Lukács László: Tűzhelyek a mezőföldi házban

egy fotót 1934-ből, amelyen egy soponyai hosszúágasos tetőszerkezetű ház látható.

0 Balatonbozsokról egy 1807-ből ránkmaradt házértékbecslés szelemengerendát és szelemenágast is felsorol.

0 Az ollóágasos tetőszerkezetű házakból egy-egy még majdnem minden településen megmaradt. Különösen szép példáival SzékesfehérvárPalotavárosban, Zámolyon, Fülén és Igaron találkoztam. A 19. század első felében épült lakóházak tetőszéke gyakran a Bakony vagy a Vértes erdőiből származó keményfából (tölgy, bükk) készült. A székesfehérvári népnyelv bakonyi fának nevezi ezt a faanyagot. A bárdolt keményfa gerendákat-szarufákat faszegekkel kapcsolták össze. A tetőkészítéshez használt fenyőfát, fűrészelt gerendát, szarufát és lécet Mezőföld-szerte ma is tótországi fenyőként emlegetik. Ugyanis területünkre a felföldi szlovák tutajosok az Északnyugati-Kárpátokból a Vágón majd a Dunán Adonyig úsztatták le a házak építéséhez szükséges fenyőfát, deszkát és fazsindelyt.' Adonyban nagy fatelep alakult ki, amiről egy 19. századi földrajzi munka is megemlékezik.

8 A kész tetővázra a nád vagy zsúp fedőanyag került. A Velencei- és a Nádastóban, a Sárrét egykor vizes medencéjében, a Sárvíz-völgyben bőségesen termett a tetőfedéshez szükséges nád.

9 Kézzel csépelték el a tetőfedésre szánt, zsúpnak való rozsot. A Váli-völgy falvaiban a marokba fogott rozs csomókat fűrészbakra fektetett ajtólaphoz verték, majd nagygereblye fogai közt kifésülték. Az itteni falvak magyar lakossága nem használta a csépet. Ezt csak a közeli hegyvidék német falvaiból (Vértesacsa, Szár, Etyek) érkező csépelőbandák tagjai használták. Ok egészen az 1930-as évek végéig lejártak a Váli-völgybe gabona- és zsúprészért csépelni. A házak oromfalát (csúcsfal) orgonavesszővel, fűzfavesszővel vagy zsúpból készült kötéllel fonták be, majd sárral betapasztották. Gyakran vályogból vagy deszkából készült az oromfal. Sugaras deszkaorom különösen Kalózon és Alapon maradt ránk számottevő mennyiségben. A Mezőföld lakóházai - alaprajzukat és az alábbiakban bemutatásra kerülő tüzelőberendezésüket figyelembevéve - a BÁTKY Zsigmond által alkotott rendszerben a középmagyar vagy alföldi háztípusba tartoznak.

10 A lakóépületek leggyakrabban háromosztatúak : konyhából, első- és h át só szobából állnak. Az udvarról egy keskeny gádoron át érünk a konyhaajtóhoz. A gádor a régi házaknál csak keskeny ereszalja, gáderalja. Gyakran találkozunk a Mezőföld falvaiban oszlopos gádorokkal, tornácokkal (Kisláng, Soponya, Mezőszilas). Itt a gádort 4-6 oszlop (kűláb) választja el az udvartól. Megfigyelhető, hogy egy-egy oszloptípus jellemző egy-egy építőmesterre. Enyingen és Fülén kosáríves árkádsorral épített tornácokat is találunk. 5 GYÖRFFY István IQA*. XXXIV. tábla; KOGUTOWITZ Károly 1930. LIII. tábla; DEMETER Zsófia-LUKÁCS László 1980. 29. 6 VAJKAI Aurél 1940. 17. 7 FÉNYES Elek 1847. I. 23-24. ezt írta a Vágról: „Ezen víz az északi kereskedésnek nyit utat, mert a felső vármegyék szálfájukat, zsindelyüket, léczeiket ezen hozzák le Komáromig, innen Pestre, az alsó vidékekre, sőt Törökországig is." Adony mezővárosról megemlíti, hogy „fával kereskedik". (I. 40.) 8 BALLAGI Károly-KIRÁLY Pál 1877. 76. 9 BARABÁS Jenő 1950. 81-90, 195

1. 145-155. 10 BÁTKY Zsigmond 1930. 113-137.