Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)

Varga Gyula: A bolgárkertek és a magyar konyhakertkultúra

tották. Az egyes kerti növényeknek ágyásokat, ágyakat képeztek ki, amelyekbe legtöbbször kézzel szórva, vagy ujjaik közt pergetve vetették a magokat a gereblye nyéllel húzott kis barázdákba. A magot kis, kerti gereblyével takarták be porhanyó földdel, henger helyett néha lábbal taposták meg a földet. A gazdasszonyok a kert esztétikai formájára is ügyeltek: virágokat ültettek, az ágyakat dísznövénnyel szegélyezték (így terjed el pl. a napraforgó is'). A konyhakertbe fákat, cserjéket is ültettek. Az egyelést, gyomlálást legtöbbször puszta kézzel végezték vagy igen egyszerű eszközöket alkalmaztak, melyeket éppen úgy, mint az ültetőfát, maguk készítették.' (1. kép.) f) A zöldségféléket legtöbbször közvetlenül a kertből fogyasztották. Ezek leszedése, felásása spontán módon történt. (Rendszerint a gyereket küldték: „szaladj csak, hozz egy kis petrezselyem levelet, kaprot!") A beért magvak, gumók, gyökerek betakarítása szintén a szántóföldinél egyszerűbb eszközökkel és módszerekkel történt. Itt maradt fenn legtovább pl. a nyüvés (a növény gyökerestől való feltépése), a magok kézzel való kidörzsölése vagy kifosztása (bab, borsó, saláta, répa, petrezselyem, hagyma stb.), bottal való kicséplése (bab, borsó), a legegyszerűbb ásó és vágó eszközök, melyek egykor a szántóföldi növények betakarításában is szerepet játszottak (salló, hagymaásó, kések, kacorok stb.). 1. kép. Derecskéi hagymakapák („vakarok") a Déri Múzeumban. a) Lsz. V. 70.86.1; b) V. 1926. 14; c) V. 71. 12. 1. 6 Selmeczi Kovács, 1970. 95-101. 7 Vö. : Bászel, 1924. 71. Az itt ismertetett „kapa" a derecskéi hagymatermesztők szinte egyetlen, mindenes eszköze.