Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 26. Debrecen, 1974)
Varga Gyula: A bolgárkertek és a magyar konyhakertkultúra
g) Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a kertekben maradtak meg a legrégibb épülettípusok, tüzelőberendezések, a termékek téli eltartásának legkezdetlegesebb módozatai (vermelés, fa-, cserépedényekben való tartás, homokba takarás stb.), akkor megállapíthatjuk, hogy a házi kertek a földművelés egyéb ágazataihoz képest minden téren kezdetlegesebb, archaikusabb hagyományokat őriztek meg/ A bolgárkerteket megelőző kertekről szólva meg kell emlékeznünk a magyar kertkultúra fejlődésének egy nagyobb hírű ágáról is, mégpedig a főúri, földesúri udvarházak, kastélyok mellett kialakuló zöldség-, gyümölcsös és díszkertekről. Ezeknek a kerteknek nálunk is az európai kultúrtörténetbe gyökerező hagyományai vannak." A XVIII. század első felétől divatos angol-, francia-, japán- stb. kertek előtt már nagyhírű magyar kertekről tudunk. Ilyen volt pl. Lippay György érsek XVII. századi pozsonyi kertje, melyről öccse, Lippay János sok kiadást megért igen szép könyvet írt. 1 " A XVII. században több híres kertészeti munka jelenik meg Erdélyben is." A XVIII. század végétől garmadáját hozzák be, s részben le is fordítják, átdolgozzák a különböző német, francia kertészeti munkáknak 1- s a XIX. sz. első felében már a nagymúltú méhészkedéssel vetekedő mennyiségű és minőségű szakirodalom bontakozik ki, mindinkább előtérbe állítva a kertek gazdasági jelentőségét is. Ezzel egyidőben lényegében külön válik a kastélyok parkjainak európai színvonalúvá váló kialakításán versengő díszkertészet és az ugyancsak szakembereket foglalkoztató földesúri majorsági konyha- és gyümölcskertészet. 1:1 Sajnos, ezekről a majorsági kertekről eddig keveset tudunk. Korábban valószínűleg hasonlítottak a falusi kertekre, később pedig itt is bolgár rendszerű kertészetek alakulhattak, legalábbis, ahol ennek piaci lehetőségei adva voltak. Az európai kertkultúrához való kapcsolatok mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ún. török kerteket sem. Lényegében ezeken mérhető az első balkáni hatás a Kárpát-medence kertkultúrájában s amellett, hogy a törökök néhány eddig ismeretlen növényt honosítottak itt meg, a kertmüvelés intenzívebb fogásait is megtanították a magyar kertművelőkkel. 1 ' 1 A XIX. sz. közepétől a rohamosan növekvő szakirodalom, a lassan kibontakozó szakoktatás és szervezeti élet (Országos Magyar Kertészeti Egylet s ennek vidéki fiókjai) erőteljesen éreztetik hatásukat. Az önellátó konyhakertek mellett a magyar zöldségtermelésnek a bolgárkertészek bejövetele előtt is volt egy árutermelő formája: a szántóföldi zöldségtermesztés. Erről a formáról azért kell szólni, mert korábban elsősorban ez látta el a városok piaci igényeit. De nagy fontosságra tesz szert ez az ág a XIX. század második felében, ugyanis ez lesz a kibontakozó paraszti kapitalizmus legdinamikusabb szférája. Elég itt a makói hagymára, a szentesi, kalocsai, szegedi paprikára, a kecskeméti paradicsomra, a nagykőrösi uborkára, fejes salátára, a hevesi, csányi dinnyére, a balinkai fehérvárcsurgói, hajdúhadházi káposzta, a gyulai, a Pest környéki, győri, soproni, Bihar megyei zöldségtermelő körzetekre gondolni, hogy megállapíthassuk: a magyar zöldségtermesztésnek 8 Fekete, 1934. 103-104, Kurucz, 1964. 13-25. 9 Kiss, 1940; Tasnádi Kubacska, 1936; Rapaics, 1938 a; Uő. : 1938 b; Uő. : 1940; Betnár, 1927. 10 Lippai, 1664 (Facs. kiad.: Bp. 1966.) 11 Többek közt: Benedeki Enyedi, 1669; Mizald, 1669. 12 Többek közt a nagyhírű Johann Leibitzer könyveit emeljük ki. 13 Szabó, 1969. 47. 14 Takács, 1915. III. 358-378.
