Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
Az antifasiszta szövetséges hatalmak 1944. április 2-án intézték az első bombatámadásukat a német repülőgépgyártási programba bekapcsolt csepeli Weiss Manfréd Művek és a Horthy-ligeti Dunai Repülőgépgyár ellen, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az új magyar kormány Németország gazdasági támogatását tovább fokozta. Hajdúböszörmény lakossága a légitámadásokkal közvetlenebb kapcsolatba június 2-án. a debreceni bombázások kapcsán került, egyfelől hallani, érezni lehetett a bombák robbanását, másfelől sok böszörményi munkás dolgozott Debrecenben. A városi hatóságok már az első magyarországi légitámadások után napirendre tűzték a fokozottabb légoltalmi intézkedéseket. Elrendelték a pincék légoltalmi óvóhelyekké való átalakítását. A böszörményi városlakók jelentős része azonban különböző — elsősorban anyagi — okokra hivatkozva fellebbezést nyújtott be a Honvédelmi Minisztériumhoz. A Honvédelmi Minisztériumból dörgedelmes leirattal egyetemben küldték vissza a 94 fellebbezést. Utasították a polgármestert, hogy egyértelműbben, meggyőzzőbben magyarázza meg az illetőknek a légoltami óvóhelyek létesítésének fontosságát, s egyben felhívták a figyelmét arra, hogy számtalan fellebbezés sokszorosított nyomtatványon történt, ami mögött szervezett akciónak kell lennie. 8 6 Az iratanyagban továbbmenve azt tapasztatuk, hogy ezt követően — egészen szeptember hónap elejéig — nem találkozhatunk a városi mérnökhöz beküldött óvóhelyépítési kérelmekkel, tervrajzokkal. A Böszörményt ért két augusztusi bombatámadást követően azonban egyszeriben 45 kérelem futott be a városházára — szakemberek által elkészített tervrajzokkal együtt. A légoltalmi szolgálatot megerősítették, szigorú készültség esetén a városban 6 tiszt, 2 tiszthelyettes, 25 tisztes és 87 rendfokozat nélküli teljesített szolgálatot. 8 7 A légoltalmi ügyeleti szolgálatot, amelyet 1941 óta rendszeresen — az arra kijelölt személyeknek — el kellett látniuk, komolytalan dolognak tartották a benne résztvevők, mint ahogyan az is volt. A rendőrség (a mai Hajdúsági Múzeum) épülete alatt lévő dohos, levegőtlen pincéjében volt a riasztó központ. A város szélén különböző helyeken (pl. Kerékgyártó-malom, Holczer-malom) volt a figyelőszolgálat néhány „színházi látcsővel" felszerelve. Az elképzelt mechanizmus szerint: a központtól. kb. 1 km-re lévő figyelőszolgálat észleli az ellenséges repülőgépek közeledtét, azt telefonon jelenti a riasztó ügyeletesnek, aki erre megnyomja a légiriadót jelző gombot. Erre a különböző segédalakulatok (a tűzolók, az egészségügyiek, a műszakiak stb.) a városból összegyűlnek a rendőrség udvarára, készültségbe helyezvén magukat. Természetesen addig míg ez végbemegy, az ellenséges repülőgépek „köröztek" volna a város fölött, „türelmesen vártak volna"!?! Az egész elképzelés kudarca mutatkozott meg az 1944. augusztus 12-i 22 óra 30 perckor bekövetkezett első bombatámadás során. A légiriadó elhangzása után még a tűzoltók parancsnoka és a műszakiak vezetőmérnöke sem jelentkezett a központban dr. Miklóssy Ferenc légóparancsnok helyettesnél még a légiriadó lefúvása után sem. 86 Uo.: 7875/1944. július 4. 87 Uo.: Hb-i Polgármesteri iratok. V. B. 77/c—343. 9618/1944. VI. 16. 44
