Poór János: Hajdúböszörmény a német megszállás és az új élet hajnalán, 1944 március—október / Hajdúsági Közlemények 14. (Hajdúböszörmény, 1985)
Tartalom
Ez a légitámadás óriási pánikot idézett elő a lakosság körében. Az ún. Sztálin-gyertyák nappali világosságot előidéző fényénél a lakásokból még a pincékig, az árokóvóhelyekig sem mertek kibújni az emberek, legtöbben az ágyak alá rejtőztek félelmükben. Mások esztelenül rohangáltak fel-alá az utcákon a bombázás ideje alatt. Ennek a támadásnak a célpontja a csordalegelőn kiépített alkalmi repülőtér gépeinek, berendezéseinek megsemmisítése lett volna. Az irányzék azonban hibás volt, s a bombák részben szántóföldekre hulltak, s kisebb részük pedig a Kemény János körúton (a mai Ságvári körút), a Külső Debreceni úton és a vásártéren robbant. A Déli-lucernásban lévő katonai rakterületen egy bombatölcsér keletkezett. E támadás során 15 ember vesztette életét, 25-en megsebesültek. Az anyagi kárt 500 ezer pengőre becsülték. 8 8 A második légitámadás augusztus 21-én délelőtt 9 óra 45 perc és 10 óra 45 perc között érte a várost: 8 9 „...A ledobott bombák legnagyobb részben a város nyugati részén levő repülőtérre, valamint a város délnyugati részére estek. Egy kisebb szőnyegbombázást kapott a várostól 5 km-re levő Nagybocskai hegyközség és a városerdő ezzel határos része (itt voltak a hadiraktárak). A legnagyobb kár a repülőtéren állott elő, ahol a megégett és tönkrement repülőgépeken kívül az ott legelő városi csorda legnagyobb része is elpusztult (550 tehénből 23 maradt sértetlen). Az anyagi kárt 8—10 millió pengőre becsülték. 29 halottja és 72 sebesültje volt ennek a támadásnak. Miközben ezek a bombatámadások — a súlyos emberáldozatok és anyagi veszteségek miatt — pszichikailag rendkívüli módon megviselték az embereket, egyben a rendszert feltétlenül kiszolgáló városi vezetés ellen is hangolták a lakosságot. Az 1944. augusztus 31-i képviselőtestületi közgyűlésen a polgármester a rá jellemző arrogáns módon fakadt ki: ,,Egyes emberek úgy állították be a dolgokat és ezek a sötétben\bujkálók, becstelen és aljas rágalomként azt hangoztatják, hogy a város nem kapott volna légitámadást, ha nem lett volna repülőtér, és a város az oka annak, hogy itt repülőtér van. A kormány a háború győzelmes befejezése érdekében mindent igénybe vehet a honvédelmi törvény értelmében, tehát a város olyat nem tehet, hogy megtiltja a repülőteret. A sötétben bújkálók a várost, a légóparancsnokságot, a kormánybiztost rágalmazzák . . . 9 0 A jegyzőkönyv olvastán felsejlik az utókor előtt a dühtől lilára színeződő Szálkay-portré Érve nincs, tajtékzik, csak jelzőket használ, és még mindig a háború győzelmes befejezésében reménykedik, jóllehet a Vörös Hadsereg győzelmei, a második fronton bekövetkezett előrenyomulás, az augusztus 23-i romániai fordulat egyértelműen jelezték a fasizmus végső vereségének közeledtét. Félelmét, rettegését igyekezett inkább leplezni, autoszuggesztióval akarta saját magát és híveit ezáltal megnyugtatni. Határozatot fogadtak el — ezt hirdetményben közölték a lakossággal: — „légiriadó esetén óvóhelyre kell menni, ha nincs, akkor kötelező árokóvóhely létesítése — a tanyákon és a cséplőgépek környékén is". 9 1 88 Uo.: Hb-i Polgármesteri iratok. V. B. 77/c—344. 11.111/1944. 89 Uo.: mellékletként. 90 Uo.: Hb-i Kgy-i jkv. V. B. 71/a—41. 1944. augusztus 31. 91 Uo.: Hb-i Polgármesteri iratok. V. B. 77/c—344. 12407/1944. IX. 15 45
