Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)

Polgár összes területe Ebből az uraság birtokában A város birtokában SzentMargita 37 361 3/8 kh 25 041 3/8 kh 12 320 kh 24 630 5/8 kh A Polgárra települt hajdúk egy évszázadig háborítatlanul birtokolták a várossal egyetemben puszta Szentmargita határát is, s amint az 1643-as statu tum 36. artikulusa rendelkezett, ott elsősorban szénatermelést („ki magát merészelje, szabadon kaszálhattya. ..") és gulyanevelést („...marha járó földnek pedig határt csinálunk.") folytattak.

33

8 Az újratelepítést követően, maga a káptalan sem emelt kifogást az ellen, hogy polgári jobbágyai a számukra átengedett és a jobbágyfelszabadításig egyre csökkentett határrészek hasznosítása mellett, a szentmargitai határban is bizonyos területet árend.áljanak. Egyébként is, a XVIII. század végéig a földesuraság jobbára állattenyésztésre rendezkedett be a szóban forgó szentmargitai birtoktesten. Egy, 1810-ben végzett összeírás szerint is, mindössze 620 pozsonyi mérőre rúgott a káptalan itteni szántóföldje. A margitai Erdőben pedig 60 pozsonyi mérőn termeltek dohányt.

33

9 A tiszttartó 1818-ban keltezett levele arra is utal, hogy mind a polgári, mind a szentmargitai birtok szántóföldjein termesztett gabonaféléket egyetlen, nagyjából központi fekvésű, folyási szérűskertben raktározták, majd itt nyomtatták el és csépelték ki.

3'

1

0 Ebben a levélben tett javaslatot arra, hogy mivel „. . .káros volna ennyi Majorság Életet a Folyási kertbe kihordani, hanem légyen az Polgári Majorsági kert a Polgári Batso ház mellett lévő parton. . . a Folyási kertbe pedig rakattatna a Margitai Tábláknak a termése. . ." Javaslatát Egerben el is fogdták, így új majorsági szérűskertet létesíthetett a. faluközösség sérelmével. Ezért a jobbágyok 1820-ban panaszt emeltek az uraságnál: „. . .az indított bennünket (panaszra), hogy látván a szántóföldeinknek a javatskáját szérüs kertnek, a többit pedig Uraság táblájának elfoglalni."

3'*

1 Az előbbiekből következik annak a lehetősége, hogy még a XIX. század első harmadában is számos magánbirtokos és faluközösség bérelhetett legelőterületet fölös állatai számára a szentmargitai, sőt a polgári határban is.

3''

2 A határhasználat tárgyalása, elemzése során külön is kell foglalkoznunk a változatos, különböző árnyalatokban gazdag legelő- és rétárendálás gyakorlatával. Több tényező, részben az, hogy Polgár a XVIII. század folyamán csak lassan, Szentmargita pedig egyáltalán nem népesült be, részben az, hogy nagy hatású hajdúvárosok és falvak (pl. Csege), illetve 338. Komáromy A. im. 36. art. 339. ÍIL. DIV. P. Fs. 4. 1810. összeírás. 340. Uo. Fs. 6. N. 276. 1818. 341. Uo. Fs. 2. N. 67. 1820. 342. Uo. Communitas Polgariensi a Rata sua Szent Marghitensi 1700 rft, Communitas Nagyivániensi sua Szent Marghitensi 1211 rft, Communitas Egyekiensi sua Szent Marghitensi 1600 rft, Ároktöviensi, Communitas Rata sua Szent Margithensi 1643 rft, .. .Tuka... 600 rft. .. Kis Szilágy Catolici 320 rft, communitas M Tárkániensis a Rata Margithensi 2450 rft, Communitas Szihalmiensis a Rata Margithensi 2580 frt." Uo. Div. P. F. 1. N. 32. 1822. 29