Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
a Hortobágy-puszta szomszédsága együttes hatása a tanulmányozott korszakban igen jelentős gazdálkodási formává avatta a bérbeadás—bérbevétel gazdasági szokását. A legelő bérbevételével adott volt az olcsó, külterjes vagy fél-külterjes állattartás, többnyire a szarvasmarha- és a juhtenyésztés alapja. A legelők haszonbérletével párhuzamosan, a kaszálórétek árendálását is megtalálhatjuk. De az a gyakorlat is szokásos volt, hogy a rétről az anyaszénát lekaszálták, a sarnyut pedig legeltették. A XVIII. század végétől a szántóföldi haszonbérlet is kialakult. 34 3 A XVIII. század első felében a polgári Kaszibán „Debreceni Gazdák marhái", 34 4 majd a „Debreceni Bíró Gulyája" legelt. 34 5 Néhány évtized múlva, jobbára az egri káptalani uradalomhoz tartozó közösségek (Ároktő, Egyek, Mezőkeresztes, Mezőtárkány, Nagyiván, Szihalom), de más városok is, mint pl. Füred, árendálták a szentmargitai pusztát. 34 6 Tikost az 1800-as évek elején, nyíregyházi gazdák közössége bérelte. 34 7 A haszonbérlők között természetesen magánföldesurak is megtalálhatók. 1747-ben Péchy Imre birtokos, lovakat hajtatott ide. 34 8 1754-ben „. . .sok esztendőkig rész szerint Ttes Csatay Nagy Gábor ur, rész szerint Ttes Consertriárius Fáy Gábor ur. . . a Polgári Kaszibán és Boroczkás háton. . . ménesét legeitetteti.'' 3411 Fáy László úr gulyája szintén az 1750-es években járt e határon. 35 0 Ugyancsak ekkortájt legeltették a „Csobajon Lakó Nagy Gábor ur. . . gulyájá(t) a Boroczkáson". 3° x Az előszámlált adatokból is az derül ki, hogy az egyes bérlők, állataik számára részben a nyári legelőt, részben a legeltetésükhöz szükséges téli legelőt, illetve a hizlalásra szánt sőre marhák részére a szénát is biztosították. Bár ezek a bérletek többször éveken át tartóak, folyamatosak, arra még sincsenek adataink, hogy a bérbe adott határrész teljes hasznát megkapta volna a bérlő. Az ilyen, elsősorban a területre kötött bérleti szerződések csak a XIX. század elejétől fordulnak elő. így a gazdag beregszászi Markovits úr Tikosra kötött bérleti szerződésében már a terület telies haszonvételéről tettek említést. „A Tóközi nádlás. . . (illetve) a halászat a Demeter és Körös taván az árendásnak megengedtetik." 35 2 E szerződésben már arra is jogot kapott a bérlő, hogy másokkal subárendális megállapodásra léphessen. 35 3 343. „3 évre a dadai közbirtokos, Nemzetes és Vitézlő Thurgonyi, Sován Péter úrnak... a Kengyel köz bérbe adatik (302 hold) 160 ezüst ftért évente..." Uo. Dw. P. Fs. 1. N. 60. 1836. 344. Uo. Div. P. Fs. 4. N. 43. 1766. 345. Uo. N. 41. 1762. 346. Lásd a hetes jelzetben felsorolt falvakat. Egyes helységek az árendálást nemcsak időben folytatólagosan gyakorolták, hanem évről-évre azonos helyen legeltettek stb., amiért is még a falujuk neve is átragadt a szentmargitai határ azon részére. Uo. Di,v. P. Fs. 6. N. 307/5. és 308. 1824. 347. Ma is Kisnyír egyháza a Bagota azon része, amelyet a nyíregyháziak huzamosan béreltek. Balogh István: Határhasználat és gazdálkodás Nyíregyházán a XVIII—XIX. században. Ethn. LXXXI. 1970. 228. 348. HL. Div. P. F. 3. N. 28. 1747; N. 18. 1757. 349. Uo. Div. P. F. 4. N. 38. 1754. 350. Uo. Fs. 3. N. 41. 1759. 351. Uo. Fs. 5. 1781. 352. Uo. Fs. 6. N. 308. 1824. 353. „az árendás... a Kengyel fiókban leendő sarjút marhájával leétetheti. . . Tikosra és Borockásra téli legelőre is fogadhat marhákat és juhot." Uo. Div. P. F. 6. N. 308. 1824. 30
