Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon
A zsupfedelű héjazat (zsuptető) valószínű azért terjedt el Hajdúdorogon, mert igen erős, hosszúszárú rozs termett határában, különösen a községtől keletre és északra eső határrészeken. 1 5 A rozs vagy „gabona", — ahogy ezt településünkön nevezik — aratásánál, majd cséplésnél gondos munkát igényelt. Úgy aratták és csépelték, hogy a szalma ne törjön meg, illetve a lehető legkisebb mértékben károsodjék. A gondosan aratott, s csak kézzel csépelt, és csépeléskor megtisztított rozsszalmából készült zsufkévéket (zsup) válogatás nélkül lehetett beépíteni. A tetőfedés első lépéseként a majdani tető vastagságának megfelelő szélességű (30—35 cm) colos deszkát kellett az eresz vonalába beállítani. A deszka megtámasztását kissé ferdén, a fal tövéhez állított rudakkal oldották meg. A tartórudakat istrángkötéllel rögzítették a szarufákhoz. A deszkákat szögbeállítás után külön is rögzíteni kellett a rudakhoz, drótkötéssel, szeggel, stb. Ezzel kikialakították az eresz szöghajlását és vonalát is. A rudakat elmozdulás ellen megfelelő nagyságú lécdarabkával minden kötésnél a falhoz merevítették, ezzel tartását és egyenletes távolságát, vonalvezetését is biztosították. Ha az előkészületek megtörténtek kezdődhetett a zsupkévék terítése. A házkötő, a kézbe adott kévéket egyenként helyére tette, mielőtt a kévék alsó végét az eresz vonalát biztosító deszkához ütögette, majd a köteleket megoldotta és a szalmát egyenletesen beágyazta, megtisztította a töredezett vagy keresztbe álló szálaktól, tulajdonképpen kezével átfésülte azt. A beágyazás, egyengetés után kezdődött az első sor lekötése. Ez történhetett csaptatóval vagy egy maréknyi zsupszalma folytonos felfektetésével. Akár csaptatóval, akár zsupszalmával történt a lekötés, leszorítás, indulásnál mindig az alsó sor léchez kötözték 1 mm keresztmetszetű, lehetőleg rozsdamentes dróttal, (lágyhuzallal), a kötéseket kb. 30—40 cm-ként végezték a tető hoszirányában. Minden terítés egy sor lekötést kapott igazodva a lécezéshez. A túlnyúlást természetesen a következő sáv kötése is fogta. A lekötést vagy kötözést (varrást) két ember végezte a házkötő tűvel és harapófogóval. A házkötő kívülről átszúrta a tűt a hézajaton, alul a segítője befűzte a drótot, a házkötő visszahúzta a tűt a dróttal és a csaptatót vagy keresztbefektetett maréknyi leszorító csíkot, (zsupszalmát, nádat) átfogva ismét átszúrta a tetőn a tűt. Alul, miután segítője a drótot kiakasztotta a tűből hurkot képezve meghúzta, elcsavarással rögzítette a kötést, majd elvágta a drótot. Mire a segítő ezt elvégezte, a házkötő újabb kötés helyén ismét átszúrta a tűt és ismétlődött az előbbi művelet mindaddig amíg végig nem értek egy „fogáson", illetve lécsoron. A drót, a lágy huzal megjelenése, elterjedése előtt a lekötést fűzfavesszővel végezték. Az alsó terítés vastagsága az ereszt tartó deszka szélességét 10—15 cmrel meghaladta. Ugyanis, ha végig megtörtént a lekötés, akkor következett a felverés. Az ereszdeszka szélességét meghaladó zsúpot a házkötő felverte az első csaptatóig, kötésig, kialakítva és tartva ezzel a héjazat síkját, vastagságát. A felveréssel nemcsak a tetősíkja, felülete lesz egyenletes, hanem a kötések is tömörebbé, merevebbé válnak. Ügy a rozsszálra, mint a nádra jellemző, hogy alul vastagabb és felfelé vékonyodik a szár. A felveréssel mintegy ékszerűen bepréselődnek az egyes szálak a lekötött csaptatok, szalmakötések alá. Az első sor elkészülte után következett a második terítés, amely bizonyos mértékben más mint az első terítés volt. A második, illetve minden további terítés aljának vonala (kéve alsó vége) megegyezik a már felvert tetősík vonalával. A terítés vastagsága ez esetben kb. akkora, mint az ereszt tartó deszka feletti zsupréteg vastagsága volt, cca 15—20 cm. E vastagság függ a fogás nagyságától, a lécezés sűrűségétől, illetve a zsup vagy nád hosszától, minőségétől is. A második terítés előtt az elterített és felvert zsuf (zsup) felső vonalában egy hosszú rudat fektetnek. Általában minden gazdaságban, parasztudvarban lévő vendégrudat, ha nincs ilyen kölcsönkérték. A felfektetett vendégrudat kötéllel erősítik két helyen egy-egy szarufához. Ez a rúd állványként szolgál. A rúdon 15 Szállásföld, görögkút, stb. 170.
