Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon

ülve, térdelve vagy gugolva végzi munkáját a házkötő. Nélkülözhetetlen kellék még a tetőfedésnél egy hosszú 6—8 m-es létra, amely segítségével könnyebb a rúd kötése, oldása és egyéb kiegészítő munkálatok végzése. Az első sor felverése is e létráról történik. A továbbiakban a terítés, lerögzítés, (lekötés) felverés,

1

6 a rúdfektetés, újra beállítás műveletei megegyeznek az előbbiekkel. Az utolsó fogást, terítést úgy készítik el, hogy a felvert tetősík vonala a gerinctől számítva a rozsszalma szárának hosszától függően 70—90 cm, nád esetében 100—110 cm legyen. Ha a tetősík mindkét oldalán a fentieknek megfelelően elérték a gerincet, elkészítik a gerinc beszegését, gerinc fonását (5. kép). A gerinc fonását csak igen tapasztalt tetőfedő végzi az előre kiválogatott, hosszú zsúpból vagy rövid és vékonyszálú nádból. Első műveletként a gerincfonáshoz, gerinc beszegéséhez előkészített anyagot beáztatják, lehetőleg árnyékos helyen tárolják, (védik a kiszáradástól). A gerincfonás nyeregtető esetében úgy történik, hogy a házkötő lovagló ülésben elhelyezkedik a tetőgerincen az oromdeszkától félméternyire, háttal a haladási iránynak. Segítője vagy a hosszú létrán, de gyakoribb az állásként használt, tetősíkra erősített „vendégrúdon" féltérddel a tetősíkra támaszkodva foglal helyet. Az időközben előkészített zsúp vagy nádkévéből maga elé helyezett egyet, keresztbe fektetve térde fölött és félmaréknyi csomókban adogatta a gerincszegő nádazónak. A nádazó mindkét kezébe kért egy-egy félmarék fonatanyagot. Ezután közvetlenül az oromdeszka mel5. kép Kontyolt nádtető élképzése és gerincfonása 16 A második és további felveréseknél az állásrudat kissé meglazítva lejjebb engedték, hogy a verővel hozzáférjen a házkötő a teljes kerítéshez. 171.