Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon
lett a tetősíkra fektette úgy, hogy a gerincen túlnyúljon a szegőnád. Majd a tőle távolabb eső maréknyi szegő anyagot visszahajtotta, miközben körülfogta a másik, szemben levő oldalon elhelyezett kis csomót, és a visszahajlított véget a maréknyi nád alsó vége alá nyomta és elmozdulás ellen lábával leterhelte. A következő lépésként a túlnyúló szegőanyaghoz képest ellenkező oldalra helyezett ismét egy marék szegő anyagot és most az előbb „állva" maradóval kanyarította, fogta körül az odahelyezettet, és a visszahajtott részt az alsó szár alá nyomta, és a másik lábával ezt is leterhelte. így folytatta tovább a gerincfonást amíg végig nem ért. Az utolsó egyméternyi szakasz gerincszegését visszafordulva — a kész gerincfonáson ülve — és előrehaladva fejezte be a házkötő. Ezután mindkét oldalon egy-egy csaptatóval lekötötték, rögzítették a gerincfonást. A szegés alját — ha egyenetlenre sikerült — kaszából kialakított „vágókéssel" egyenesre nyesték, és az egész tetősíkot letisztították a hulladékanyagtól, ha szükséges volt még korrigálták a felveréseket és ezzel a nádazás el is készült. A kontyolt tetők esetében — csonkakontynál — nem volt lényeges eltérés, csupán a kontynál és éleknél kellett fokozottabban ügyelni arra, hogy a tetőfedő anyag száliránya azonos szögbe legyen elhelyezve a különböző tetősíkokon, minden esetben a tetőgerinc felé mutatva, és az éleken is azonos vastagságú legyen a hélyazat. A gerincfonás is megegyezik az előbbivel, csupán a kontyolt vég a gerincfonás megkezdése előtt egy háromszög alakú sugaras terítést kap, amelyet le is korcolnak (csapatóval lekötnek) a túlnyúló véget pedig ráhajlítják a gerincre, ha szükséges ritkítják is. Ezután kezdik a gerinc fonását úgy, hogy az első néhány maréknyi szegőanyag ismét kissé sugarasan indul az „éltől" a csúcs felé. A gerincfonás rögzítését a nyeregtetőjével azonos módon végzik, csupán az éleknél túlnyúló csaptatok végeit együttesen is korcolják, lekötik az élszarufához. Padolás, „födémkészítés" A kémény és héjazat elkészülte után elvégezték az ereszalj kifalazását. Ez nem más mint a folyók (keresztgerendák) közötti falrészek tetősíkig történő felfalazása. Településünkön ezt a műveletet koszorú kifalazásnak mondják. A koszorúfalazás befejezése után kezdték el a padolást. A padolás Hajdúdorogon a födém készítésének második üteme. Első ütem a gerendák elhelyezése, mely a tetőszerkezettel együtt készül. Második ütem a padolás, a sármunka. A padolás abból állt, hogy a folyókra keresztbe szorosan egymás mellé hasított lécet, husángot, esetleg 6—8 cm vastagságban nádat terítettek. Nem volt kizárt más anyag alkalmazása sem, pl. napraforgószár (kóró), stb. (Településünkön a padlást padnak, a mennyezetet padlásnak nevezik.) A hasított lécre, husángra vagy más terítékre ugyancsak 6—8 cm vastagságban került a már elkészült törekesszalmás sár. E munkanemben a sárkészítési mód megegyezett a sárfal, vagy vályog sáranyagának készítési technológiájával. Megmunkálását illetően kevésbé volt igényes mint az előbbiek. E műveletben is villával láncban a folyók között, később a padajtó (padlásajtó előtti állás segítségével juttatják rendeltetési helyére a sarat. A padolást mindig a legtávolabbi ponton és az eresz alatt kezdik, így haladnak a padlásajtó felé. A pad (padolás) felületét csak durván villával egyengették el, mert száradás után még egy réteg sártapasztást kapott az egész felület pelyvás sárral. Erre azért volt szükség, mert a padot minden esetben valamilyen szemestermény tárolására használták. A padolás megkezdése előtt a mestergerendát, szükség esetén a folyókat is ágossal alátámasztották, aládúcolták, mert a nyers sárral terhelt födém súlya jóval nagyobb volt mint száradás után, és ebből eredően az átnedvesedett és túlterhelt gerendák károsan maradandó alakváltozásnak voltak kitéve. Nedvesen könnyen lehajolt, sőt el is törhetett a gerenda. Ha lehajolt gerendát látunk öreg házaknál szinte kizárólag padoláskor keletkezhetett, ká172.