Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
állapítás nemcsak a korabeli állapotokat becsüli le, hanem a református egyház e téren kifejtett erőfeszítéseit sem méltányolja. Barcsa János jeles tanulmányában Csegét azon helyek közé sorolta, ahol a debreceni kollégiumnak 1725-től partikulája működött. Kutatásai alapján Csegén ugyanúgy, mint Tiszadobon, Tiszalökön, Mikepércsen, Sámsonban, Balkányon és Püspökladányban a conjugista osztályig terjedő partikula volt. 4 3 A partikulá ban rektor állott az iskola élén, akit az anyaiskola, esetünkben a nagyhírű kollégium bocsátott ki. A lányok tanításával a preceptort vagy a tanítót bízták meg. Képesítésük megfelelő volta mellett szól az a gyakorlat, miszerint a rektort (mester) esetenként jegyzőnek, ritkán prédikátornak választják meg. A református papokról kimutatás Név Honnan Mettől meddig Sutha János ? 1749—1762 Hídi Sámuel Tisza dadáról 1762—1765 Körösi Zsigmond Új fehér tóról 1765—1768 Fodor Pál Gáborjánból 1768—1778 Váradi Mihály Tiszaeszlárról 1778—1796 Sápi Sámuel ? 1796—1799 B. Szilágyi János ? 1799—1808 Veszprémi Gábor Dunántúlról 1808-tól Az általunk tanulmányozott fél évszázadban az iskolai oktatás már mind a két nembeli gyermekek részére folyt. Két iskolaépületet tartottak fent, amelyeket az 1787-es térkép 85-ös (lányok tanítója) és a 92-es (oskola mester) telkein be is jegyeztek a térkép készítői. A Csegén szolgált mesterek közül a következőket ismerjük: Filep Ferenc (1785 körül), Tóth István (1787-ben), Megyesi György (1789-ig), Nemes Bálint (1795—1803), Bitskei János (1809-ben). A lányok tanítói a következők voltak: Vincze János (1773—1782), Lőkös Mátyás (1789-ig), D. Nagy György (1791 táján), Kabai Ferenc (1794—1797) és Csepeli Sámuel (1787—1798 között, 1800-ban rektor). Társadalmi helyzetükre jellemző az a bérezés, amelyet az eklézsia, illetve a református faluközösség biztosított számukra. A prédikátor, az iskolamester és a lányok tanítója rangsor is volt, s ezt a bérezésük is kifejezésre juttatta. Eszerint, ha a pap bérét 100%-nak vesszük, akkor a mester annak 33, a lányok tanítója pedig csupán 22%-át kapta. Ezt az alapbért egészítették ki a különböző szolgálatokért szedett díjak. 1766-ban a rektornak egy garast ígértek a harangozásért (!). A temetésért stb. külön díjat kaptak. Lássuk a rektor 1754-es convent iáját: „30 váltóforint, a gazdáknál (telkes) fél véka búza, fél véka vegyes termény, halottul (generale) 16, (portiale) 8 garas. Három sor coquia (sorkoszt a gazdáknál), a gyermekektől 1 véka árpa, 2 kéve nád. Két szekér tűzifa, s két köböl tavasz vagy ősz búza (vetés)." 4 4 A fizetéslevél szövegéből kiderül, hogy az iskolamester jövedelmének csu43 Borcsa János: A debreceni kollégium és partikulái. (Debrecen, 1905) 42. és 82. 44 HBmL. Tiszacsege, V. 674/a. 1. 1754. 88
