Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján

tenek biztonságos alapot az állami adózáshoz készített dikális lajstromok a családok majd a népesség számának, megállapításához egy Csegéhez hasonló társadalmi összetételű és jogállású falu esetében. A fentiek szerint megállapíthattuk, hogy a XIX. század elején a zárt település (Csege) jobbágy népességének 60—75%-át írják össze a forrásként használt és elemzett dikális jegyzékekben. Számos családfőt, elsősorban a zsellér állapotúakat hagyják ki, kiknek az aránya 30—40% között ingadozik. 1813-as conscriptióban szerepelnek a különböző jogcímek miatt kimaradó családfők is, de vagyoni állapotukat nem jelzik, továbbá nem róják ki rájuk az ún. dica1. A kimaradottak társadalmi, gazdasági állapota: 3. A község alkalmazottja: 26 fő; főbíró 1, bíró (Szilágyban) 1, kisbíró 6, révész 3, gulyás 4, csikós 1, nyáj juhász 1, kondás 2, kocsis 1, csaplár 1, székgazda 1, sőrés 1, csősz 2, bakter 1. 2. A földesúr szolgálatában van 33 fő: cseléd 17, béres 11, majoros 1, erdőkerülő 1, révkerülő 1, kerülő 2. 3. Egyházi alkalmazott 1 fő: egyházfi. 4. Egyéb okok miatt maradt ki 3 fő: tehetetlen 1, rab 1, cessar (csiszár?) 1. kimaradtak összesen: 63 fő. Megjegyezzük, hogy ezek közül 61 fő a falu belterületén élt, mindössze kettő tanyai lakos, így a többség nem az allodiális majorokban lakva teljesített földesúri szolgálatot. Az 1813-as dikális összeírásban 256 családfő szerepel, ebből kimaradt 63 fő, tehát 75,5%-a fizet a lakosságnak állami adót! A történeti irodalomból jól ismert az a tény, hogy a késő feudális korban a földesurak majorsági gazdaságába szegődött, s e birtokon lakó jobbágyokat sem földesúri, sem állami adók nem terhelték. Őket ezért az adózás céljaira készített conscriptioba. fel sem vették. Nevüket, családi állapotukat, foglalkozásukat mindenekelőtt az egyházi anyakönyvek őrizték meg. Ezek azok a családok Csegén is, akik többnyire kimaradtak a különböző lajstromozások során felvett jegyzékekből. II. A család E fejezetet a párválasztás, a házasságkötés tanulmányozásával kezdem. Teszem ezt azért, mert szerintem is az egyéni és családi érdeket egyaránt szolgáló házasodáson jól kimutathatom a közösség társadalmi mozgását, a mozgás irányát, a falu belső életét irányító szokásokat, gazdasági és egyéb tényezőket. S végtére is az új család alapját képezi az éppen megkötött házasság. Az esetenként házasságot kötő fiatalok szüleinek vagyoni, társadalmi állapotát csak az elszórtan felbukkanó adatok alapján vizsgálhattam, mert a papoknak csupán egyike-másika tartotta fontosnak az erre való utalások rögzítését. Ilyen szempontból minden egyházi személy más-más módszert követett. Számunkra rendkívül fontos az, hogy a XVIII. század utolsó éveitől egyre pontosabbak a bejegyzések. így az 1808-as falunévsorban szereplő házaspárok tekintélyes hányadát ismerhetjük. Lássunk példákat arra, hogy telkes gazda gyermeke telkes gazda gyermekének házastársa lesz. Kovács János veszi G. Szabó Ferenc lányát, 1776 (házszám 85/1808); Kovács György telkes gazdafi veszi Nemes Simon Borbálát, 1778 (66/1808.); Pál Mihály veszi nemes Kapás Erzsébetet, 1781 (117/1808.); Kota Márton veszi Bikki István lányát, 1782 (40/1808.); Csepeli Sámuel iskola rektor veszi nemes Remenyik Zsuzsánnát 1788 (49/1808.); Tóth Pál Mihály veszi Szalontai György lányát, 1794 (149/1808.); Pikó János veszi Hajdú Mihály telkes lányát, 1796 (8/1808.); Gulyás Hajdú István fia veszi a nemes Balogh lányt, 1796 (13/1808.); Kovács András veszi Szalontai Mihály lányát, 1801 (9/1808.); Kapitány Mihály fia veszi 71