Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján

Sziráki István árváját, 1802 (95/1808.); Tordai Gábor nemes, a tiszttartó testvére veszi özv. Somogyinét, telkes (Pikó) gazda lányát, 1804 (1/1808.); Nemes Pósa Mihály lányát veszi Sebők Mátyás fia, 1805 (220/1808.); Szalontai Mihály fia veszi Fegyverneki Sárát, apja gulyás, mészáros, 1806 (36/1808.); Kovács János veszi Bakk Gábor lányát, 1806 (52/1808.); Kovács István fia veszi molnár Szilágyi György lányát, 1806 (59/1808.); Csáti Nagy Mihály fia veszi nemes Simon Katalint, 1806 (77/1808.); Gulyás Szabó telkes gazda egyik lányát szentimrei nemes Székely Andráshoz (1807, másikat Fülep István kerülő, majoros fiához adja, 1802 (76/1808.); Kovács István lányát veszi Pikó József, 1808 (8/1808.). Tóth Pál telkes jobbágy veszi Vécsey Sámuel tiszttartó lányát, 1764. A felsorolás csak kis hányadát teszi ki a kimutatható telkes-telkes házasságoknak. Van arra is példa, bár kevesebb, hogy telkes gazda gyermekét zsellér veszi feleségül, vagy fordítva. Lássunk néhány példát erre is : Csáti Nagy Mihály telkes lányát Balázs Andráshoz adja, 1803 (77/1808.); Nemes Nagy András veszi Barna István zsellér lányát, 1805 (81/1808.); Iván János zsellér veszi Kovács János telkes lányát, 1805 (86/1808.); Barancsi István telkes lányát adja Barna János zsellérhez, 1802 (57/1808.); Német András telkes lányát veszi Barta János zsellér, 1802 (43/1808.); Hajdú György telkes lányát veszi Soltész István zsellér, 1800 (203/1808.); Pál György csordás veszi Barancsi András telkes lányát, 1784. Vannak azonban zsellérek közötti házasságok is, íme néhány ezek közül is: Juhász Tóth András juhász vette Simon Sára cselédet, 1778 (20/1808.); Ferenczi Mihály és Derekas Katalin zsellérek, 1784, (62/1808.); Kovács Mihály disznópásztor vette Nagy Erzsébet szolgálólányt, 1784 (106/1808.); Ádám Erzsébetet, Ádám béresnek a lányát vette Bana András szolgalegény, 1794 (210/1808.); Daku János juhász, csikós lányát vette Oláh Gábor béresnek a fia, 1799 (84/1808.); Zsellér fia, Tóth István vette Piros Katalin kondás lányt, 1802 (82/1808.). Megállapíthatjuk, hogy nagy általánosságban a telkes gazda fia telkes lányt vesz feleségül, a telkes gazda lány azonban férjhez megyen más legényhez is. Természetesen ezek csak általános törvényszerűségek, hisz felsorolásomból kitetszik ennek az ellentéte is. Itt kell megemlítenünk az armaiista nemesek körében élő gyakorlatot is. A Mihály család az 1760-as években Ároktőről házasodott, majd Füredről hozott Mihály Gergely feleséget. Pósa Mihály nemes ifjú Czégény Sárát veszi feleségül, 1772-ben (Czégény telkes, csapláros). Pósa András azonban nemes lányt, Hetzei Sárát választotta, 1787-ben. Nemes Szép Mihály ugyanebben az időben Tiszakeszi-ből nősül. A kisnemes családok lányait azonban már jobbágyok kérik s kapják feleségnek, Mihály Erzsébetet (1802) a Sziráki fiú, egy másik Mihály Erzsébetet Pap István kocsis (1779) veszi el. Pósa Sárát Rivlák Pál juhászhoz (1784), Kapás Erzsébetet Pál Mihály telkes fiához (1781) adják feleségül. Bár e két utóbbi esetben megesett nőszemélyekről van szó. A párválasztással kapcsolatos ismeretanyagunk külön területe az idegenből hozott, avagy idegenbe vitt házastársak nyomonkísérése. A legcélszerűbbnek látszott a vármegyénkénti összesítés, ezért a továbbiakban e megosztásban készítettem egy táblázatot. Ha végig tanulmányozzuk a táblázatban bemutatott adatokat, akkor máris elegendő anyagot nyertünk néhány következtetéshez. Szembetűnő, hogy a Csege közelében levő, református népességű települések (Ároktő, Tiszadorogma, Mezőcsát, Tiszafüred) az első helyre kerültek. De az is természetes, hogy a távolabbi helységek csak egy-két alkalommal szerepelnek a házasságkötések anyakönyvi bejegyzései között. E csoportban előnyös helyzetet élveztek azok a települések, amelyek közigazgatási központok (mint Nádudvar, Nagykálló) vagy vásárhelyek voltak (mint Szikszó). Önkéntelenül is adódik a kérdésünk : Kik házasodtak a felsorolt helységekből? 1. Legtávolabbra mentek az uradalmi tisztek, a református papok, a tanítók, a mester emberek. Jobbágyok (elsősorban is a telkesek) azonban csak a közeli helységekig jutottak el. 72