Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor
tott Becslevél azt is igazolja, hogy „azon térnek mennyisége, mely Tekintetes Sipeki Bálás László Úr haszonbéréhez tartozik — az tészen hatezer köblös földet s ennek nagyobb része rétből és kaszálóból áll." Arra — levéltári iratok hiányában — nincsenek adatok, hogy mikor történt első ízben a nagymajori birtok haszonbérbe adása, az azonban bizonyos, hogy 1849 után a birtok egymást követő urai maguk már nem gazdálkodtak. Sipeki Bálás László után fia: Vilibald, az 1860-as években I. Gréfli, a 70-es években pedig Reviczki volt a nagymajori haszonbérlő. 6 1880-ban Vay Béla Borsod megye főispánja volt a csegei határ negyedrészének birtokosa s ő már nemcsak a nagymajori, hanem az egész birtokát haszonbérbe adta 1880. november 6-án tíz évre Klein Ignác debreceni lakosnak. Klein Ignác a gazdaság irányítására két „főnök"-öt, a könyvelésre és adminisztrációs munkákra egy számtartót és a munkások felügyeletére egy ispánt alkalmazott. 1883 februárjában a két főnök 50 egyeki agrárproletárral 10 pontból álló aratási szerződést kötött. A gazdaságban ekkor már aratógép is volt s minden géppel learatott őszi vagy tavaszi gabonaneműből a huszadik kereszt illette meg az aratókat, mert az „aratógép működésének könnyítése és a kártétel kikerülése végett a felfogott területek szegleteinek körülkaszálása és a markok gyors elszedése céljából az ily területek 4 szegeletén legalább 4 ember" mindig tartozott az aratók közül jelen lenni és dolgozni. A kézi kaszálás után minden tizedik kereszt volt a járandóság, amelyet a gazdaság gépe csépelt el, s a tiszta szem hazaszállításának költsége fejében köblönként 10 krajcárt fizetett. A takarás egész tartamára az aratók fejenként 3 kg. szalonnát és 6 liter pálinkát kaptak, de azt is kikötötte a gazdaság, hogy ha valamelyik arató betegség vagy egyéb ok miatt a munkát nem folytathatná, az ebből származó kárt és az előre kiadott élelem értékét az összes rész keresztből minden per nélkül megveheti. „A munkaadó gazdaság az aratók nagyobb ösztönzésére minden egyes férfinek két hold földet ad feles tengeri művelés alá, mely területen... tengeri, tök és paszulyon kívül semmi egyebet nem termeszthetnek." A feles tengeri föld megszántása, az első és második kapálás elvégzése is az ő kötelességük volt s az ennek elmulasztásából származó kárért a gazdaság „esetleg minden törvénykezés kizárásával is magának belátása szerint kárpótlást" szerezhetett. A felesek kötelesek voltak a tengerit letörni, meghántva két egyenlő részre rakni, a gazdaság által választott részt a tanyába beszállítani és góréba rakni, a csutkát földig levágni, kévékbe kötni és a tengeri táblák végére kúpokba összerakni. A csutka levágásért és összetakarításért 80 krajcár járt. A szokásos négy sor paszuly ültetése esetén holdanként 10 itce bab, a töktermésnek pedig a fele illette meg a gazdaságot. A feles tengeri földbe napraforgó és krumpli ültetése szigorú büntetés terhe alatt tilos volt. Az aratók kötelesek voltak a gazdaság felhívására a repce teljes betakarítására és minden egyéb mezei munkára mind az ötvenen „a folyó napszám mellett" megjelenni. A viták elkerülése végett a szerződés úgy rendelkezett, hogy ha a terménytáblákat valami tetemes elemi csapás érné, az ilyen táblákat az aratók kötelesek kis kaszával holdanként 3 forintért, gép után pedig 1,50 forintért levágni és összetakarítani. 6 HBL. Közigazgatási iratok 1778—1848. V. 674/a. Sipeki Bálás Vilibald 1855. szept. 28-án Nagymajorból keltezett levele a csegei bírósághoz. — Az egyeki elöljáróság 1865. szept. 3-i megkeresése a csegei elöljárósághoz azoknak az egyeki lakosoknak adóhátraléka ügyében, akik „a Nagymajori haszonbérlő I.Gréfli úrnál szolgálnak."—Polgár árvagyám hivatalának 1876. nov. 10-i megkeresése a csegei elöljárósághoz Enczi János ügyében, „aki jelenleg a Csegei Majorban T. Reviczki úr keze alatt szolgál." 154'
