A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művészettörténet, iparművészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár IV. Művészéletrajzok T–Z-ig és kiegészítő jegyzék

írod.: Soós Imre: Magyar művészek Van Gogh érmei = Műv.,7.1966. 5. 16-17.; Csorba Géza: ~ plakettjei Tokajban = Műv., 11. 1970. 9. 30. 31.; Soós Imre: ~ szobrászművész érmeiről = Művészet Barátai, 1994. 3. 6-7.; FIDEM budapesti kiállítás katalógusa (Bp, 1994) 164.; Mai magyar érem (Bp, 1994); L. Kovásznál Viktória: Három portré = Numizmatikai Közlöny, 1993-94. 5.; Chikán Bálint: ~ a portré mestere = The Medal (London) 1995. 27. CSOMOR KATALIN (Debrecen, 1945. júl. 24. -) festő 1969-ben végzett a KF-n Bernáth Aurél tanítványaként. 1969-1996 között tanár a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. A Motiv Art Alkotóközösség és a MAOE tagja. Tüzes színekkel festett figurális tájképei életörömöt, de egyben feszültséget hordoznak. A 80-as évek elejétől aktokat és csendéleteket fest. Aktjain a test plaszticitását hangsúlyozza. Ek.: 1981: Medgyessy Terem (Debrecen); 1983: Iskola Galéria (Csepel); Képcsarnok (Győr); 1984: Építők Műszaki Klubja (Bp.) és Gulácsy Terem (Szeged); 1989: Csepel Galéria. Vcsk.: A Motiv Art Alkotóközösség kiállításain. írod.: Giczey Péter: ~ festőművész kiállítása a Medgyessy Teremben = Hajdú-Bihari Napló, 1981. Máj. 16.; Szepes Lászlóné: bev. az 1981-es és 1983-as katalógusban; D. Fehér Zsuzsa: bev. az 1989-es katalógusban (Csepel Galéria). Forrás: MFGA, 1988 DÉRI (DEUTSCH) KÁLMÁN (Bács, 1859. ápr. 28. - München, 1940 körül) festő Déri Frigyes és Déri Miksa öccse. Baján, majd Bécsben élt bátyja, a műgyűjtő Déri Frigyes mellett. Itt nyomdában tanult, majd 1876-tól a bécsi képzőművészeti akadémián. Wurzinger, később Eisenmenger volt a mestere. Az akadémián Gundel-díjat, Udvari díjat, Rosenbaum-díjat kapott 1878-1882 között. 1880-ban elnyerte a budapesti egyházi festészeti pályázat I. díját Szt. Ágoston oltárkép-vázlatával. 1884-ben Löfftz iskoláját látogatta Münchenben, majd önállóan dolgozott ott. 1983-ban alapító tagja a Magyar Képzőművészek Egyesületének. Eleinte hazajött friss témákat, modelleket, kosztümöket gyűjteni magyar zsánerképeihez, később megszakadtak magyar kapcsolatai. 1934ben követte bátyja példáját és a debreceni Déri Múzeumnak ajándékozta 11 festményét. Eleinte biblikus, keleti tárgyú képeket (Őrangyal, Szent Ágoston, 1880; Szent Antal megkísértése, 1882; Rabszolgavásár az ókori Alexandriában, 1880-1885) festett, majd zsánerképeket, kosztümös jeleneteket (Kihívás, Hazatérő fegyenc, Dal a hűtlenségről, Jön a zsandár, 1888). Egyre merevebbek, népieskedő jellegűek lettek magyaros tárgyú képei (A falu rossza, 1895; A kihívás, 1887; Borkóstolás, 1898). Ezek a narratív jellegű, anekdotázó képek Svájcba, Angliába, Amerikába kerültek a századvégen. Az 1920-as, 1930-as években kizárólag aktokat és csendéleteket festett. Műveinek reprodukcióit a Vasárnapi Újság és az Új Idők közölte. Az MNG-ben a Terített asztal, Csendélet című képei, a Déri Múzeumban a Lámpafénynél olvasó nő, Női akt fehér kendővel, Esti tájkép, Tanulmányfő című, 1920 k. készült festményei és 1913-ban festett csendéletei találhatók. 206