A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)

Művészettörténet, iparművészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár IV. Művészéletrajzok T–Z-ig és kiegészítő jegyzék

1908-ban gyűjteményes kiállítást rendezett a Könyves Kálmán Szalonban (Fürdő nő, Trécselés, Vásárfia, A szobalány, Nevető paraszt, Terített asztal, Parasztlak című képeiből, csendélet sorozatából). A Déri Múzeum 1935-ben mutatta be ajándékát és a Déri Frigyes jóvoltából már ott lévő képeit. 1880-1894 között vett részt az OMKT kiállításain, 1883-tól a müncheni nemzetközi kiállításokon. 1900-ban bronzérmet kapott Párizsban a világkiállításon. 1903-ban az Országos Képtár nemzetközi modern metszet kiállításán, 1907-ben a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállításán szerepelt. írod.: Szana Tamás: Magyar művészek (Bp. 1889); Hírek a Vasárnapi Újságban: 1880/307 és 488, 1882/495, 1888/385, 1890/68; Diner-Dénes J.: A képzőművészeti kiállítás = Magyarország a párizsi világkiállításon 1900 (Bp. 1901) 27; A párizsi kiállítás kitüntetései = Műcsarnok. 1900. 326.; ~ gyűjteményes kiállítása. Könyves Kálmán Szalon (Bp. 1908) katalógus; Sőregi János: A művészhajlamú Déri család = Debreczen, 1928. Dec. 25.; Sőregi János: ~ müncheni festőművész ajándéka = DMÉ 1934 (Debrecen, 1935) 36-39.; Sőregi János: Vezető Debrecen város Déri Múzeumában (Debrecen, 1939) 298.; Lyka Károly: Művészélet Münchenben 1867-1896 (Bp. 1951) 39.; Dankó Imre: A Dériek, a Déri-gyűjtemények (Debrecen, 1977); Laszlo Balogh: Die Ungar. Facette der Münchener Schule (Mainburg, 1988); Sz. Kürti Katalin: Régi képtár és új magyar képtár (Debrecen, 1992). Források: MNG állagjegyzéke Ill/b (Bp.); Thieme-Becker Lex. IX. 95.; SzendreiSzentiványi Lex. (Bp. 1915) 371.; É-G. Lex. I. 243.; Művészeti Lex. (Bp. 1965) I. 529. DOBI PIROSKA (Debrecen, 1929. jan. 26. -) festő és iparművész 1951-1957 között Bencze László, Papp Gyula, Fónyi Géza, Hincz Gyula tanítványa a KF-n. 1957-1965 között a hódmezővásárhelyi és kecskeméti, 1960-tól a zsennyei, a 80-as években a hajdúböszörményi nemzetközi művésztelepen dolgozik. Nemzetközi szimpozionok: 1976 Kuopio (Finnország), 1981 Prilep (Jugoszlávia), 1990 Horn (Ausztria). Díjak: 1961-1964: Derkovits ösztöndíj; utazási ösztöndíjak: 1972: NDK, 1979: Bulgária, 1983: római ösztöndíj, amely után az Olasz Grafikai Intézet hívta meg 3 hónapra 1984-ben. 1972: minisztériumi nívódíj, 1989: Káplár Miklós érem. A KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége), a MKISZ, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja. Irányzatokhoz nem csatlakozott. Stílusa egyéni, mással össze nem téveszthető. Első korszakára széles, pasztózus festésmód és a sötét színek használata jellemző. Rövid intermezzo 1964, a Derkovits-ösztöndíj utolsó éve, amelynek terméke pár világos, derűs színű pointilista kép. A hatvanas évek végén induló, második periódusba a nagyméretű, szürrealisztikus elemeket is tartalmazó, expresszív műveket sorolhatjuk. Leszámítva faldíszítő alkotásai egy részét, művei figurálisak. A valóságban rejlő szellemi viszonylatok kifejezésére törekszik, épp ezért organikus formákkal dolgozik; ezek azonban korántsem naturálisak. Képein a tartalom, az üzenet minél teljesebb kifejezésére tett törekvés alakítja a vonalat, a színeket, a teret, a tárgyak elhelyezését. Minden, ami technika, a művészi kifejezés szolgálatában áll. 207