A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

Mivel az elutasított Vix-jegyzék szerint Arad, Nagyszalonta, Nagyvárad, Nagykároly és Szatmárnémeti a semleges zónába került volna, Rubint tábor­nok úgy viselkedik, hogy jobb lett volna a jegyzék követeléseit elfogadni, mert a béketárgyalásokon e városokat, mint birtokon belül maradt sávot, meg lehe­tett volna menteni. Breit altábornagy azonban már ismerte és közzétette Ber­thelot tábornoknak Presan tábornokhoz intézett levelét, amely szerint Franchet d'Esperey tábornok meghagyta, hogy a román kormány nem terjeszkedhet to­vább nyugatra az ő felhatalmazása nélkül, amelyet ő annakidején közölni fog. Több, mint gyanús, hogy Berthelot a román királyi hadseregnek a semleges zó­nába való behatolás majdani engedélyezését helyezte kilátásba. Ugyanis ennek a nyugati határai feltűnően hasonlítottak (Debrecent és Szegedet természete­sen kizárva) a bukaresti egyezményben megígért határokra." 1 A székely hadosztály a forradalom és ellenforradalom malomkövei között Az 1945-ig megjelent könyvek és cikkek egybehangzóan a székely had­osztály ellenforradalmi jellegét hangsúlyozzák. Megnyilvánul ez Jancsó Be­nedek „A román irredenta mozgalmak története" (Bp. 1921) с munkájában, de különösen Kratochvil Károly altábornagy cikkeiben és tanulmányaiban. Ezt az álláspontot az ellenforradalmi rendszer bukása utáni történetírás is elfo­gadta. A Horthy-hadsereg egyenruhája is fennállása első éveiben feltűnően ha­sonlított a székely csapatoknál rendszeresíteni kezdett uniformishoz, elsősor­ban az ún. Bocskai-sapka. Tényleg tőlük is vették át. A témával foglalkozó történészek pártállásra való tekintet nélkül hivat­koznak rá, hogy Friedrich István 1919 januárjában harmincmillió koronát utalt ki a székely hadosztálynak arra az esetre, ha a székely csapatok és a katona­tanács között kenyértörésre kerülne sor. Ugyanakkor azonban elsiklanak Ká­rolyi Mihály szatmári látogatása fölött, illetve megfeledkeznek arról, hogy ellenforradalminak mondott alakulatnál Pogány Józsefnek a szatmári piac va­lamelyik lámpavasán kellett volna befejeznie életét, Károlyi és Böhm pedig fogságot szenvedett volna. Böhm könyvének adatai alapján nincs okunk kétel­kedni abban, hogy a székely hadosztálynak ne lettek volna ellenforradalmi ér­zelmű kisebb csoportjai is, azonban a hadosztályt mint egységet nem polgár­háborúra, hanem Erdély visszafoglalása végett szervezték. Stromfeld ezredes ki is dolgozta Kolozsvár visszafoglalásának hadműveleti tervét. A „Magyarország" folyóirat 1969-es évkönyvének adata szerint (3. o.) 1919. január 8-án Székelyudvarhelyen kikiáltották a Székely Köztársaságot, amely három napig állott fenn, január 11-én pedig a románok annektálták Er­délyt. Tényleg azt sikerült kideríteni, hogy valóban a dévai román hadbíróság elé állították dr. Paál Árpádot, az Udvarhely megyei Székely Nemzeti Tanács elnökét és 22 társát azzal a váddal, hogy a Székely Köztársaságot kikiáltották. Később Paál Árpád mint publicista, a Romániába való reális beilleszkedés egyik hangadója volt. Nyilván ez a pör és a körülötte kialakult sajtóvita volt 51 Breit i. m. 223-224. Az 1919. március 7-én kelt levélben Berthelot informálja Presant a békekonferencia 1919. február 26-i határozatáról, amelyről Károlyi csak 12 nappal ké­sőbb szerzett tudomást Vix alezredes útján. 244

Next

/
Oldalképek
Tartalom