A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

az, amit az évkönyv szerkesztője félreérthetett.

52 Dr. Hajdú Tibor jelenlegi álláspontja szerint elképzelhető, hogy folyt a helyszínen ilyen propaganda, sőt esetleg kikiáltásszerű demonstráció, természetesen saját katonai erő nélkül. Ugyanis a Budapesten működött Székely Nemzeti Tanács foglalkozott ilyen tervvel, de miután a Károlyi-kormány megtagadta a politikai és anyagi támogatást, mint a minisztertanácsi jegyzőkönyvekből kitűnik, elálltak ettől. Tekintettel a székely csapatok jó harci szellemére, ezeket a keleti front viszonylagos stabilizálódása után másutt is föl akarták használni. így 1919. január 5-én Vén Zoltán főhadnagy százada egy székely menetzászlóalj éle gyanánt Szatmárnémetiből Salgótarjánba utazott. Innen rendelték a zászlóaljat a balassagyarmati harcokhoz. A január 31-i helyzetjelentés szerint Litkét 29. gyalogezredbeli osztagok, Szécsényt pedig a helyi lakosság támogatásával foglalták vissza a csehektől. A zászlóalj legénysége azzal a kéréssel folyamodott a 40. hadosztály-parancsnoksághoz, hogy alkalmazzák Erdélyben.

53 Egy Szombathelyre küldött páncélvonat székely legénysége, amelynek a Mura-vonal védelmére kellett volna indulnia, szintén az erdélyi frontra kéredzkedett vissza. Mind a zászlóalj, mind pedig a páncélvonat személyzete kérésének eleget tettek, mivel a balassagyarmati és muraszombati frontszakasz konszolidálása után nélkülözhetővé váltak. Két nappal az emlékezetes kolozsvári zászlóügy után, amelynek emlékét egy Végvári-vers is megörökítette, 1919. január 26-án az erdélyi kerületi parancsnokság külön parancsban tiltotta meg az alárendelt csapatainak, hogy román kokárdákat, feliratokat, zászlókat tépjenek le és a román lakosságot kigúnyolják. Az akkori idők hangulatának felel meg az indoklás, hogy „. . . hadd érezze a román lakosság, hogy jobbak, műveltebbek vagyunk, mint a román hadsereg katonái. Ha a román nép látja, hogy nem rablókkal, hódítókkal van dolga, akkor Erdélyt vér nélkül fogjuk visszaszerezni."

54 Egy későbbi rendelet egyes csapatok fegyelmezetlen és rendbontó magatartása ellen irányul azzal összefüggésben, hogy a Csúcsa és Margitta környéki csapatok zaklatták a lakosságot. Ettől annak a hangoztatásával tiltja el őket, hogy ilyen túlkapásokra az antant felfigyel. A románok azon fenyegetésére, hogy magyar ellenállás esetén megtorlással fognak élni, az erdélyi kerületi parancsnokság elrendelte, hogy a fogságba került román katonák túszoknak tekintendők, de jól kell velük bánni. A reguláris csapatokhoz csatlakozott román gárdisták hadbírói vizsgálat alá kerülnek. Gyurocsik őrnagynak, tisztikarának és legénységének köszönetet mond erélyes fellépésükért.

55 1919. február 18-án Kratochvil ezredes azt javasolja Böhm hadügyminiszternek, hogy tegyen eleget a debreceni szociáldemokrata pártvezetők azon kívánságának, hogy az állam vállalja el a gondoskodást azon katonák családjáról, akik a már megszervezett debreceni zászlóaljak keretéből, vagy a toborzás útján nyert emberanyagból hadbavonulnak. „Ezt a kívánságot két okból is pártolnom kell. Egyik ok a méltányosság azon katonák iránt, akik a haza és az 52 Dr. Balogh Edgárnak részben Egyed Ákos történészre támaszkodó szíves közlése. Szerinte „esetleg a későbbi Paál-perről s a felmentésről lehetne bővebb anyagot találni, amely azonban éppen arra jó, hogy megcáfolja a »Székely köztársaság« legendáját." Paál Árpád életrajzát a készülő Romániai Magyar Irodalmi Lexikon közli. 53 HIL PD 40. hadosztály iratai. 54 Ugyanott, Erdélyi kerületi parancsnokság iratai, 570/eln. 1919. sz. Kratochvil erre a parancsra Trousson ezredesnek átadott memorandumában is utal. 55 Ugyanott. A parancson talán tévesen van február 13-i dátum, mert a román ultimátum csak február 20-án érkezett meg a magyar csapatokhoz, a Gyurocsik-különítmény pedig két nappsl utána kezdte meg zilahi akcióját. 245