A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

des, az 1. székely dandárcsoport parancsnoka üdvözölte, a helyi pártszervezetek nevében pedig Bélteky Lajos (Károlyi-párt), Tanódy Imre (polgári radikális párt), Jellinek Ede (szociáldemokrata párt) és Király Gábor (kisgazdapárt) köszöntötték. Károlyi híressé vált beszédéből idézzük: „Bennem él a hit és remény, hogy Európa areopágja előtt meg fogjuk menteni Magyarországot. . . Magyarország feldarabolásába mi soha-soha belenyugodni nem fogunk! . . . Hallja meg szavunkat és értse meg az egész világ: nem lehet egy nemzetet elpusztítani, melynek más célja nincs, mint polgárainak egyforma jogot, szociális tartalommal telített intézményeket biztosítani. . . De értse meg a világ azt is, hogy ha a párisi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a megegyezéses béke ellen és Magyarország feldarabolása mellett döntene, akkor mi a végszükség esetében még fegyverrel is felszabadítjuk ezt az országot!" Majd szemlét tartva a székely zászlóaljak felett, beszédében a következőket mondta a katonáknak: „Ha a wilsoni eszmék nem válnának valóra, ha a megegyezéses béke és az önrendelkezési jog eszméjét meghazudtolják és olyan békét akarnának velünk aláíratni, mely Magyarország szétdarabolását jelenti, akkor én azt mondom nektek katonák, hogy én ezt a békét nem fogom soha aláírni!" Juhász Nagy Sándor, a Károlyi-kormány politikájáról írt védőiratában a szatmári beszédet így kommentálja: „Különös fontossága volt a helynek is, mert már három hónappal előbb Franchet d'Esperey engedélyt adott a román hadseregnek Szatmárnémeti megszállására. Károlyi Mihálynak innen elhangzott beszéde tehát valóságos hadüzenet színét öltötte magára."

40 Károlyi után Böhm hadügyminiszter és Pogány tartottak beszédet szocialista szellemben, kettőjük közül Pogányé kimondottan nemzetközi szocialista jellegű volt, majd Ugrón Gábor a Székely Nemzeti Tanács részéről szólalt fel röviden. Károlyi ezután kiment Szinyérváraljára is, ahol meglátogatta a fronton álló csapatokat, majd visszatérve Szatmárra, feleségével, Nagy Vincével és Nagy Vincénével megjelent a szatmári jótékony nőegylet teadélutánján. Böhm és Pogány ugyanabban az időben a helyi katonatanács ülésén vett részt. Este Károlyi Mihály és kísérete visszautazott a fővárosba. A lapok ismertették Károlyi, Böhm és Pogány beszédét. Károlyi Mihályné naplójából idézzük: „Másodikán Szatmáron voltunk megnézni a székely brigádot [helyesen.- hadosztályt]. Erről mindig azt állították, hogy az ellenforradalom gócpontja. Böhm és Pogány, akik minket elkísértek, igen drukkoltak, hogy őket ott inzultálni fogják . . . ... A vacsoránál sokat beszélgettem Bartlettel, a Daily Mail emberével. Igen konzervatív angol, akinek a fülét telebeszélték a csehek, románok, szerinek és a mi konzervatívjaink, hogy [Károlyi] Mihály kormánya bolseviki. Szerinte ez a hír árt Magyarországnak a legjobban és azt hiszi, hogy a békekonferencia annál előnytelenebb lesz Magyarországra nézve, minél jobban elterjed a hír, hogy bolsevikiek vagyunk."

46 Böhm emlékiratainak 194-196. oldalán közzétesz néhány okmányt a székely hadosztály tisztjeinek a szociáldemokrácia iránt kifejezett szimpátiájáról és a népköztársasági rendszer iránti lojalitásáról. A szatmári exkurzióról azonban nem számol be. Kratochvil is csak annyit ír, hogy a zászlószentelési ünnepélyen kapott Böhmtől parancsot, hogy utazzon Csúcsára és ott fogadja Trous45 Budapesti Hírlap 1919. március 4., 54. sz. 1. Népszava 1919. március 4., 54. sz. 3-4. o., Juhász-Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története (Bp. 1945.) 427-428. 46 Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Emlékezések (Bp. 1967.) 499. 16 Déri Múzeum évkönyve 241