A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

de magyar állampolgár) rendelkezett, míg a fenti vízválasztótól Marosig terjedő védővonal tartására a szegedi kerületi parancsnokság kapott megbízást (Soós Károly tábornok, 1919. március 1-től Tabódy Zsolt ezredes). Az alárendelt 23. hadosztályból alakuló 6. hadosztály tartotta a Maros-vonalat is. A hadosztályparancsnokság Kétegyházán alakult meg, későbbi iratok azonban már Kétegyháza helyett Békéscsabát említik, mint székhelyt. Sikárlónál a székely csapatok 1919. január 31-én és február 3-án sikeresen akadályoztak meg újabb román előrenyomulási kísérleteket. Február 5-én Debrecenbe érkezett Pomerol angol kapitány, a budapesti antantmisszió tagja, hogy Kratochvil ezredesnél a Zilah és Királyhágó környéki fegyveres összecsapásokról tájékozódjon. Kratochvillal együtt elutazott Csúcsára is. Kratochvil ezredes azon jelentésében, amelyben Pomerol angol kapitány látogatásáról beszámolt, megemlítette, hogy kérte Apáthy főkormánybiztos szabadonbocsátását is, akit a románok „jogellenes bolseviki üzelmek ürügye alatt" vettek őrizetbe, habár Apáthy Berthelot-nak kijelentette, hogy Neculcea tábornokot a bolsevizmus letörésében minden eszközzel támogatni fogja. Kratochvil közli, hogy Pomerol kapitánytól azt az értesítést kapta, hogy az antant, amikor tudomást szerzett róla, hogy a románok nem tartották be az Apáthy-Berthelotegyezményt, előnyomulásukat Nagybánya-Bánffyhunyad vonalában akarta megállítani, időközben a románok azonban ezt a vonalat is átlépték.

31 Mindenesetre Pomerol kapitány ellenőrző útjának az volt az eredménye, hogy mintegy két hétig csönd volt az erdélyi fronton. Itt ki kell térnünk a stanislawówi nyugat-ukrán, illetve keletgalíciai kormány által kezdeményezett ruszka-krajnai betörésre is. Az ottani ruszin lakosság kb. egyformán oszlott meg a magyarbarátok, pánszláv-ruszofilek és az ingadozók között. Stanislawów, dacára annak, hogy érdekellentétei voltak mind a románokkal, mind pedig a lengyelekkel, tehát rá volt utalva, hogy Budapesttel jó kapcsolatokat tartson fenn, szintén arra szánta magát, hogy az általa igényelt magyarországi területet tárgyalások mellőzésével, a fegyver jogán veszi birtokába. 1919. január 7-én egy ukrán zászlóalj és egy üteg a Tatárhágón át behatolt Kőrösmezőre. Erre öt nap múlva Szatmárnémetiről a 12. gyalogezredtől 80 katonát tudtak Máramarosszigetre küldeni, hogy az ottani nemzetőrökkel (230 fő) és felfegyverzett polgárőrséggel együtt a várost megvédje az ukránoktól. Január 14-én még két ukrán zászlóalj érkezett Kőrösmezőre és a most már ezred erejű ukrán különítmény még aznap megszállta Nagybocskót. A továbbnyomuló ukrán elővéd útját elállta ugyan Rahónál egy szakasz nemzetőr két géppuskával, ezt azonban az ukrán túlerő egyszerűen elsodorta. A máramarosszigeti kormánybiztos jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy fegyverrel akarja megvédeni Máramarosszigetet, legalább is addig, míg a románok oda bevonulnak. Hadikövetet küldött az ukránok elé, egyúttal katonai erősítést kér az ellenálláshoz. Mivel a hadügyminisztérium parancsa (852/eln. 5. sz.) ellenséges előnyomulás esetén békés tárgyalásra ad utasítást, a 38. hadosztály parancsnoksága a kormánybiztossal egyetértésben döntést kért, hogy a fegyveres ellenállás végrehajtandó-e.

32 Ezt megelőző helyzetjelentés szerint a Kőrösmezőt megszállt ukrán parancsnok Kolomeából azt az utasítást kapta, hogy tartsa Kőrösmezőt, mivel Tisza völgyében fegyveres felkelést szándékoznak szervezni.

33 Az agitáció azon31 Kratochvil i. m. 93-95. 32 Rubint i. m. 259. HIL PD 37. csomó 38. ho. parság 254/1 KT. sz. irat. 33 HIL PD 37. csomó, helyzetjelentés 1919. jan. 11-ről. 236