A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

ban félresikerült: Máramarosszigettől keletre Nagybocskó és Lonka községekben összetűzött a ruszin és zsidó lakosság, és kölcsönösen fosztogatta egymást. A magyar karhatalom helyreállította a rendet.

34 Január 15-én az ukrán hadoszlop Szigetkamarára ért, 16-án pedig bevonult Máramarosszigetre, egy százötven főnyi osztagot pedig Farkasrévre tolt ki, hogy a várost biztosítsa Nagybánya felől közeledő románok ellen. Az a tény, hogy Máramarossziget a kapott intenciók értelmében nem fejthetett ki ellenállást, olyan hatással volt az ottani 85. pótzászlóaljhoz bevonult ruszin nemzetiségű katonákra, hogy azok az ukránokhoz csatlakoztak. 17-én a románok rajtaütöttek Farkasréven, az ukrán elővédet visszaszorították, majd Máramarosszigetet is elfoglalva, foglyulejtették a 85. (volt közös) gyalogezred ukránokhoz csatlakozott katonáit. Maguk az ukrán csapatok azonban elmenekültek és mielőtt visszatértek volna Galíciába, teljesen kifosztották a kőrösmezei vasúti állomást és magukkal vitték az ott talált 30 000 korona készpénzt. Egy oldal vedül szolgáló ukrán zászlóalj január 15-én Lawoczne felől Volócra. 16-án pedig Munkácsra hatolt be, ahonnan a szervezés alatt álló 11. magyar ezred (két-három század erőben) felsőbb utasításra puskalövés nélkül vonult el Beregszászra. Az ukránok Munkácsról egy-egy századot Bátyúra és Csapra toltak ki. A csapi ukrán osztag parancsnoka azt jelentette ki, hogy az ukrán megszállás egyedüli célja, hogy megakadályozza a román és cseh csapatok összeköttetését. Csapon még aznap összetűzésük volt egy Ungvár felől érkezett cseh felderítő osztaggal, majd arra a hírre, hogy az ukrán főoszlop Máramarosszigetet román támadás miatt feladta, a lakosság pedig ellenséges magatartást tanúsított az ukrán csapatok iránt, a munkácsi oszlop január 19-én bevonva csapi és bátyúi különítményeit, visszatért Lawocznera, egy százada és a páncélvonata azonban még négy napig Volócon maradt.

35 A magyar hatóságok azt a parancsot kapták Budapestről, hogy ukrán-cseh és ukrán-román fegyveres összetűzés esetén tanúsítsanak teljes semlegességet. A munkácsi állomásparancsnok azonban azt jelentette, hogy a lakosság a megszállás miatt izgatott és ezért annak semleges magatartásáért nem áll jót. Arról csak másodkézből vett adatból értesülünk, hogy Munkácsnál és Szolyván a lakosság ukránokat (nyilvánvalóan visszavonuló utóvéd részlegeit) lefegyverzett.

36 Az elvonult ukránok nyomában ismét bevonult Munkácsra a 11. gyalogezred, amely egy századát négy géppuskával Volócra tolta ki. Ez az ezred a kassai kerületi parancsnokság alárendeltségébe tartozott és a továbbiakban a debreceni kerületi parancsnokság történetével összefüggésben nem szerepelt. Román forrás, amelyet rövidítve francia nyelvre is lefordítottak, azt állítja, hogy a Máramarosszigetet megszálló ukrán csapatok bolsevikiek voltak, ez azonban elfogult állítás, mert a stanislawówi kormány csapatai az orosz és ukrán vörös hadsereg ellen is harcoltak. Ugyanezen forrás szerint az ukránok magyarországi akciójukban 30 halottat, 50 sebesültet, valamint román fogságba került 7 tisztet és 337 fő legénységet vesztettek.

37 A stanislawówi kormány volt az, amely Stromfeld Aurél ezredesnek magas katonai funkciót kínált fel, amelyet a magyar vörös hadsereg leendő vezérkari főnöke nem fogadott el. 34 Ugyanott, 38. hadosztály helyzetjelentése 1919. január 14-ről. 35 Breit i. m. 148. Rubin i. m. 259-260. 35 Rubint i. m. 260. 36 Nyáry István: Kárpátalja hűséges népe a hadtörténelem tükrében. (A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914-1918, Bp. s. a.) 58. 37 Const. Kiritescu: Istoria rázboiului pentru intregirea Romániei, 1916-1919 (Bucuresti, é. n.) III. 394. 237