A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

határt tartó Goldbach tábornok osztrák-magyar csoportja ekkorra már teljesen elszéledt, a hátrahagyott felszerelése pedig a románok kezébe esett. A román szabadcsapatok először november 10-én szivárogtak be Moldvából Erdélybe, kizárólag felderítési feladattal. A magyar kormány által kiürítendő terület megszállására a 6. román hadosztály Birlat vidékén, a 7. román hadosztály pedig Piatra Román tájékán központosult. Ezek november 13-án kezdték meg a bevonulást Erdélybe, a 2. román vadászhadosztály pedig a Mackensen-féle német hadsereget követte Havasalföldön a tömösi és vöröstoronyi szoros irányában, majd szintén részt vett Dél-Erdély megszállásában. A belgrádi konvencióban kijelölt terület megszállását a románok 1918. december 15-ig fejezték be, a balkáni antanthaderő jobb szárnyához csatlakozva.

4 Csak a Nagyszebennél túl gyorsan előretört román elővédnek volt december 5 táján tűzharca a 4b. számú magyar páncélvonattal.

5 Kratochvil altábornagy tudomása szerint ennek a páncélvonatnak Piskinél volt csetepatéja.

6 Valószínű, hogy két különböző incidensről van szó, amelynek az volt a háttere, hogy a magyar páncélvonat felderítette a Mackensen-hadsereg után nyomuló románok állásait. November 12-én Aradon tárgyalások indultak meg a Károlyi-kormány és a román nemzeti tanács között az erdélyi kérdés rendezése végett. Maniu Gyula nyíltan megmondta Jászi Oszkárnak, hogy ők teljes elszakadást akarnak, majd 1918. december 1-én Gyulafehérvárott megrendezték mintegy tízezer ember jelenlétében azt a népgyűlést, amelyen a román nemzeti tanács Erdély és KeletMagyarország Tiszáig terjedő területeinek Romániával való egyesülését deklarálta. Ezen a magyar, német és szerb lakosság kiküldöttei nem voltak képviselve, a ruszinokról nem is szólva. Marosvásárhelyen még ezt megelőzően, november 28-án volt népgyűlés, amelyen a Székelyföld lakossága tiltakozott a román megszállás és az annexió ellen. Nagyarányú magyar népgyűlés volt december 22-én Kolozsvárott is, a kelet-magyarországi svábok kiküldöttjeinek és a román szocialisták egyes képviselőinek részvételével, amely Magyarország mellett nyilatkozott. A román szocialisták képviselői kijelentették, hogy addig nem hajlandók Romániához csatlakozni, amíg a lakosság ott nem fog ugyanolyan jogokat élvezni, mint Magyarországon. A szászok ugyan kimondották 1919. január 8-án tartott medgyesi népgyűlésen, hogy csatlakoznak Romániához, ámde a magyarellenes zöldszász csoport által előterjesztett és keresztülvitt határozati javaslat nem találkozott a szászok egyhangú helyeslésével. De saját létérdekükben meghajoltak a román megszállással keletkezett fait accompli előtt. A szász aktív és tartalékos tisztek nagyobbrészt szolgálattételre is jelentkeztek a román királyi hadseregbe, de nem volt csekély azoknak a száma sem, akik továbbra is a magyar hadseregben teljesítettek szolgálatot. Hogy a volt monarchia románajkú tisztjeit a román királyi hadseregbe örömmel befogadták, ez magától értetődő volt. Közülük ki kell emelni Papp Dániel cs. és kir. ezredest, aki az oroszok ellen annak idején kitüntette magát a bukovinai harcokban. A román hadseregben rögtön tábornok lett, a proletárdiktatúra idején mint hadosztályparancsnok harcolt a magyar vörös hadsereg ellen és később, mint a kolozsvári hadtest parancsnoka ment nyugalomba. Erdélyben a magyar, román és szász nemzetőrségek külön-külön szervez4 Rubin Dezső: Az összeomlás (Bp. 1922.) 253. és kk. 5 Kóréh Endre: Erdélyért. A székely hadosztály és dandár története 1918-1919 (Bp. é. n.) II. kiadás, I. 78. 6 Kratochvil Károly, szentkereszthegyi: A Székely Hadosztály 1918-19. évi bolsevistaellenes és ellenforradalmi harcai a székely dicsőségért, Erdélyért, Magyarország területi épségéért és Európáért (Bp. 1941.) 81. 15* 227