A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

emberi jogok védelmére még a háború 5. évében is önként vonulnak hadba, nem törődve azzal, hogy így családjukat is megfosztják kenyérkeresőjüktől." ­jelenti Kratochvil, aki másik ok gyanánt hozza fel, hogy a munkanélküli napi 15 korona segélyt kap és még alkalmi munkát is szerezhet, míg a hadbavonult katona is csak napi 15 korona összilletéket élvez. A bevonult katonák 90%-a maga is munkanélkülinek tekinthető, mivel mint földmunkás a téli idő alatt semmilyen keresetre nem számíthat. Családjuk a családfenntartó elvonása foly­tán szintén munkanélkülinek számít. Az Erdélyből származó katonák vissza­maradt családja most már másodszor van kitéve a románoktól való kizsák­mányoltatásnak. Hadbavonultak családjainak 15 korona munkanélküli segélyt javasolt, nem családfenntartó hadbavonultaknak pedig 10 korona napi készült­ségi pótdíjat. Majd így folytatja: „Ez annál is inkább lenne célszerű, mivel a bevonult katonák és munkások körében az a meggyőződés van elterjedve, hogy megint csak a szegény embernek kell megvédenie a felmentettek stb., gazdagok vagyonát, mert azok sem a múltban, sem a jövőben nem vonulnak hadba. így legalább alapos kárpótlást igényelnek önfeláldozásukért." Egyúttal megfonto­landónak tartja, hogy a földosztásnál nem-e kaphatnának két holddal több ja­vadalmazást azok, akik az országot a jelenlegi hódítóktól megmenteni igye­keznek. Egy hónappal később a hadügyminisztériumnak feladott távirat, amely román támadás visszaverését jelenti Hadadnál, éppen politikai szempontból érdekes: elfogott román katonaszökevények azt vallották, hogy a támadás meg­indítása idején Hadad községnél állottak. Szerintük a román csapatoknál a há­ború miatt lehető legrosszabb a hangulat, a tisztek a fegyelem fenntartása ér­dekében nem riadnak vissza a botozástól és a pofozástól sem. A román legény­ség csak erőszakos fenyegetés után hajtotta végre a támadási parancsot, a ki­hallgatott hadifoglyok a támadás kezdete után fegyvereiket eldobva, megadták magukat. A román csapatok legénységét azzal buzdítják küzdelemre, hogy a bolseviki eszmék letöréséért harcolnak. (A jelentés dátuma: 1919. március 19., két nappal a proletárdiktatúra kikiáltása előtt!) Március 20-án az Erdélyi Kerületi Parancsnokság hadügyminiszteri ren­deletre való hivatkozással március 31-től április 15-ig tartó társadalomtudomá­nyi tájékoztató tanfolyamot hirdet, amelynek az a feladata, hogy a tisztikar a nagy forradalmi átalakulás célját és eredményét tisztán megértse, hivatását cél­tudatosan ebben a szellemben töltse be, a katonákat pedig ezen irányban ne­velje és vezesse. A tanfolyamra minden egyes zászlóaljtól, a hegyi tüzérosztály­tól, a felállítandó székely lovasosztálytól és a felállítandó árkászszázadoktól egy-egy tisztet, a két tüzérezredtől két-két tisztet vezényeltek ki. % A tanácskormány megalakulása után Tombor alezredes azt javasolta a hadügyi népbiztosnak, hogy rendeljék el az általános mozgósítást annyi évfo­lyam részére, amennyit a meglevő fegyverkészletekkel föl lehet szerelni és in­dítsanak preventív szándékkal hadműveleteket az ország területére benyomult idegen csapatok ellen. Az összes, máshol nélkülözhető, majd újonnan szerve­zendő egységeket csoportosítsák Szatmárnémetinél az innen kiinduló támadás céljaira, végül az összes, románok ellen működő csapatokat Soós Károly altá­56 EKP 1892/eln. sz. 1919. - hivatkozással a MÜM 631/eln. 7. sz. rendeletre. A parancs szerint egy-egy tisztet a kassai és debreceni csendőrkerületi parancsnokságtól is ki­vezényeltek a tanfolyamra, azonkívül az egyes dandár és hadosztálytörzsek is kivezé­nyelhettek egy-egy tisztet, ha az illető parancsnok azt jónak látta. 246

Next

/
Oldalképek
Tartalom