Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Adatok a debreceni polgár földművelésének műszókincséhez

140 sága, az í-zés esetében elkövet. Ilyenfélék : gépel > gípel, nehéz > nehíz, repcéje > repcíje, gerebjélés > gerebjílís, éle > íle, kéztül > kísztűl, élesmosó > ílesmosó nem emeli a dolgozat nyelvészeti értékét. A hangértékek pontos megfigyelése elsősorban a nyelvész feladata. Különben Oláh Gábor már figyelmeztetett az í-zés nem mindig törvényszerű voltára. Azonban itt is szeretnénk néhány példán illusztrálni, hogy a nyelv mennyire nem a gépies törvényszerűséget követi ebben az esetben. Például : rét > rít, rész > rísz, de réz = réz, dér = dér csép > csíp, csépel > csípel, de gépel = gépel, mint ahogy gép, gépet, és nem gípet derék > derík, merész > merísz, de nehéz = nehéz babér > babír, fazék > fázik (rövid i), marék > marik éles = éles, de édes > ídes (sőt idesanyám) sárrét > sárrít, bámész > bámísz, de nád-szék = nádszék léha > líha, répa > ripa, de téka = téka, séta = séta szomszéd > szomszíd, de hóhér = hóhér kísér > kisír, de sikér = sikér (kimegy belőle a sikér = elhagyja az erő méhész > míhísz, érték > írtík, de megértés = megértés kétséges > kítsíges, de térséges = térsíges, felséges = felsiges kötés > kötís, de kötél = kötél, ellenben el-tökél = eltökíl stb. E talán szokatlanul hosszúra nyúlott könyvismertetéssel szolgálatot véltünk tenni a Népnyelvkutató Intézetnek a cívisszótár anyagához némi adalékot szolgáltatva. A szerző egyébiránt valóban nagy és jelentős munkát végzett dolgozatával, hibáit az úttörés nehézsége menti. A cívis-szótár anyagához eddig neki köszönhetünk a legtöbbet. 1). i.